Leírás
„FIGYELMEZTETÉS.
Kiknek szántam könyvemet? Első sorban a szülőknek, kik a gyermeknek született nevelői, aztán a házasulandóknak, kik rövidesen szülőkké lesznek, végül papoknak, tanítóknak, kik állásuk- s hivataluknál fogva a gyermekek nevelői. Könyvemet tehát kizárólag felnőttek számára írtam. A sertéskaréj nagyon jó étel, de a csecsemő halálos beteg lenne tőle. Ami tehát felnőtt embereknek jó, az nem okvetlenül jó
kiskorúak, gyermekek számára is. Azért mindenkit kérek és figyelmeztetek, a kinek könyvem kezébe kerül: ne hagyja ezt könyvet az asztalon, vagy a szekrényen, hogy a gyermekek is olvashassák, mert ez nem gyermekek számára való olvasmány. Veszedelmes dolognak tartom, ha a gyermek látja, milyennek kellene lennie a szülőnek s aztán a valót összeméri az olvasott dolgokkal s úgy találja, hogy a szülő rossz nevelő. Az ilyen fölfedezés alapjában megrendíti a szülők iránt való tiszteletet. Aztán könyvemben kénytelen voltam olyan dolgokat is szóvá tenni, melyek nem gyermekek szeme elé valók. Azért azt mondom: tartsd a könyvet zár alatt, ott, a hol a pénzedet tartod. A borotva nagyon hasznos szerszám, de az okos szülő nem hagyja az asztalon, hogy a gyermek kezébe kerülhessen. Házasuló gyermekednek ellenben bátran oda adhatod a könyvet. Tapasztalásom szerint nálunk úgyis nagyon alacsony a fölfogás a házasság s a szülők méltóságáról. Hadd tudja meg hát a házasuló, micsoda nagy fába vágja a fejszéjét.
De különösen ajánlom munkámat a tanítók figyelmébe. Hiszem, hogy javukra leszen fontos működésükben.
Az olvasás módjára nézve is volna mondani valóm. A legtöbb könyvet az ember egyszer olvassa végig, aztán mindenkorra félre teszi. «Ezt már olvastam» — szokták mondani. Ha valóban hasznot akarsz meríteni e könyvből, akkor a tudósok nyelvén szólva, tanulmányoznod kell, más szóval az egyes fejezeteket nem futva, hanem lassan, gondolkodva, elmélkedve s ismételten kell olvasnod. Egyes fejezeteket, mint pl. az első segítségről, a vallásosságról, egészen el kell sajátítanod, kedves olvasóm, hogy alkalomadtán biztos kézzel fölhasználjad. Fontosabb, kényesebb esetekben jól teszed, ha imádságodban magával az Úristennel tanácskozol arról, miképpen fogod az olvasott igazságot vagy erényt gyermeked életébe plántálni, avagy miképpen fogod a hibákat, bűnöket gyermeked lelkéből kigyomlálni.
Jó magam is imádkozva írtam a könyvet, hogy az igazságot jól adhassam elő s felebarátaimnak használjak. Jól teszed te is, kedves olvasóm, ha e könyv olvasását imádságod harmatával teszed termékenynyé.
Dobsina, 1904 deczember 8.
Szuszai Antal.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.