Akció!

Csonka Emil: A forradalom oknyomozó története 1945-1956

1 845 Ft

Szerző: Csonka Emil
Cím: A forradalom oknyomozó története
Alcím: 1945-1956
Kiadás éve: 1981.
Kiadás helye: München
Oldalszám: 435

Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel
  • ePub

Tartalom:

I. A CSODÁK NAPJA
Az egyetemi forrongás | A Petőfi- és Bem-szobornál | A parlament előtt | A Gerő-beszéd | A Sztálin-szobor ledöntése | A Rádió ostroma | Az orosz beavatkozás

II. A BEMUTATKOZÁS
A Vörös Hadsereg megérkezése | Az első tapasztalatok | A Kommunista Párt bemutatkozása, a kommunista rendőrség | Népbíróságok, népítéletek | Háborús bűnperek | Trianon | Az ezeréves magyar múlt

III. A VÁLASZTÁS
A jaltai megállapodás: szabad választás | A debreceni kormány | A földreform kérdése | A pártok | Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Varga Béla, Kovács Árpád, Sulyok Dezső | Szakasits Árpád, Kéthly Anna, Peyer Károly | Veres Péter, Erdei Ferenc, Kovács Imre | Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Révai József, Farkas Mihály, Nagy Imre, Rajk László | „Eurókommunista” ígéretek | A budapesti választás | Vorsilov | A püspöki körlevél | Az eredmény

IV. A PÁRTOK LIKVIDÁLÁSA — AZ ÖSSZEESKÜVÉSI PER
A belügyi tárca | A köztársaság bevezetése | Sulyok kizárása | Szviridov | Az „összeesküvők” | A Kovács Béla-ügy | A Dálnoki-Donáth per | Nagy Ferenc lemondása | Az 1947-es választás | A Szociáldemokrata Párt likvidálása | A Nemzeti Parasztpárt vége | Rövid rekviem

V. KÜLPOLITIKAI ASPEKTUSOK
A Nagy Ferenc időszak kritikája | Amerika erélye és erélytelensége | Irán és Magyarország | Nyugati tiltakozás és nyugati rezignáció | A közép-kelet-európai népek

VI. AZ EGYHÁZAK LIKVIDÁLÁSA — A MINDSZENTY-PER
Szovjet egyházpolitika | A gyöngyösi eset: P. Kiss Szaléz | Mindszenty jelentősége | Rajk és a „diákösszeesküvések” | A körúti gyilkosság | A keresztény ifjúsági szervezetek elleni hajsza | A fakultatív hitoktatás | A Mária Év | Az iskola-harc | Pócspetri | Mindszenty elfogatása | A per

VII. KOMMUNISTÁK LIKVIDÁLÁSA — A RAJK-PER
Rajk—Mindszenty cinkosság? | Rajk elfogatása | Bjelkin altábornagy | Kádár János szerepe | Főpróba a tárgyalás előtt | A Rajk-ügy okai | Murderers murdering murderers

VIII. A TÁRSADALOM SZÉTMORZSOLÁSA
Általános viszonyok | A parasztság: a föld elvetése, kolhozítás, kuláküldözés, begyűjtés, termelési csőd | A munkásság: államosítások, kisipar, feszített tervek, munkahajsza, gigantománia, szakszervezetek, bérviszonyok, az ipari termelés csődje | Az életszínvonal | A deportálások | Újabb egyházüldözés, szerzetesek, a Grősz-per, a protestáns egyházak, a zsidó egyház, a békepapok | A szellemi élet elsekélyesítése, írók elnémítása és járomba fogása | A
rendőrállam és áldozatai | Péter Gábor | Kommunista frakciós perek | Az orosz kizsákmányolás: módszerek és adatok

IX. A FORRADALOM FELÉ
Sztálin halála | Az új szakasz | Nagy Imre és Rákosi | Az osztrák államszerződés | Az írók memoranduma | A XX. pártkongresszus | A Petőfi Kör | Rákosi bukása | Az „Irodalmi Újság” | Kucsera elvtárs | Rajk temetése

X. A FORRADALOM KRÓNIKÁJA
Az események napról napra | A Corvin-köz és Kilián | Nagy Imre miniszterelnök | Szuszlov és Mikolján Budapesten | A forradalom vidéken | A mosonmagyaróvári ÁVH-vérengzés | Maléter | A fegyverszünet | Az október 30-i szovjet deklaráció | Mindszenty kiszabadítása | A kommunista párt felbomlása | Többpártrendszer bevezetése Újabb szovjet bevonulás | A semlegesség deklarálása | Magyar—szovjet katonai vegyesbizottság | A prímás beszédei | Az újjáépítés láza | Az árulás éjszakája | A támadás hajnala | Utolsó harcok | Az asszonyok tüntetése | Nagy Imre sorsa | Mindszenty

XI. REFLEXIÓK, KÖVETKEZMÉNYEK
Mitől fosztotta meg a szovjet beavatkozás a magyarságot? | Mai viszonyok | A második szovjet intervenció okai | Amerika magatartása | Volt-e világháborús veszély? | A szomszéd népek | Jugoszlávia és Tito szerepe | Egy forradalmár és egy filozófus ítélete: Gyilasz és Jaspers | Az orosz polgárjogi mozgalom és a magyar forradalom hatása

Leírás

„„Felvonulás pedig nem lesz!”

A párttitkárok hangja élesen csattant, amikor a budapesti gyárakban, hivatalokban, üzemekben összetrombitálták az alkalmazottakat s hol hetykén, hol belső bizonytalanságtól marcangolva bejelentették, hogy Piros László belügyminiszter betiltotta az egyetemi hallgatók délután 2 órára tervezett felvonulását és néma tüntetését a budai Bem-szobor előtt.

Felvonulás pedig nem lesz! — hangzott a parancs, s a funkcionáriusok hozzátették: aki ezt a tilalmat megszegi, az már össze is pakolhatja a holmiját, el van bocsátva, aki a tiltott felvonuláson, ha mégis megtörténnék, részt venne, máris állásvesztettnek tekinthető.

Néhány éve, de tán még néhány hónapja is, eszébe se jutott volna egyetlen párttitkárnak, de egyetlen hallgatójának sem, egyáltalán feltételezni, hogy egy felvonulásra, melyet a belügyminiszter megtilt, esetleg mégis sor kerülhet, s hogy azon bárki is, akit állásvesztéssel fenyegetnek, részt is venne.

Hogy a párttitkár mégis feltételezte, az kisebb csodának számított ezen a napon, 1956. október 23-án, Budapesten, Magyarország fővárosában, ahol immáron kerek 12 esztendeje orosz megszállók állomásoztak s ahol korlátlan kommunista diktatúra kötötte gúzsba az egész népet.

Az emberek némán, szótlanul, lehorgasztott fejjel hallgatták a tilalmat. Hát nem, hát megint nem lesz semmi?! — jajdult fel bennük a keserűség, ami már életformájuk lett az elmúlt évtizedben. A kormány lefújta, hát nem lesz semmi, hogyan is lehetne tüntető felvonulás, ha a párt, a kommunista belügyminiszter megtiltotta. Az emberek visszamentek, visszakullogtak munkahelyükre, a satupadhoz, az íróasztalhoz, a villamoskocsi vagy a teherautó kormányához. Nem lesz felvonulás…

Nem lesz? Másként gondolkodtak erről a budapesti egyetem diákjai és a főváros körüli gyárak munkásai.

Az Építészeti Műszaki Egyetem aulájában lázas tömeg hullámzott, nemcsak nyakkendős fiatalok, fiúk és lányok, hanem overálos munkásifjak is, nemcsak iratmappát és logarlécet szorongató, hanem szerszámládás ifjú emberek is. Diákok és munkások közösen gyűléseztek már előző este, sokan le sem feküdtek, hanem hajnal óta dolgoztak itt az egyetem falai között, röpcédulát sokszorosítottak, csapatostul özönlöttek szét a városba, fákra szegezték, oszlopokra ragasztották a fiatalság 16 pontját, a magyar nép követeléseit és a felhívást, hogy október 23-án 14 óra körül mindenki ott legyen a Bem-szobornál, ott legyen a Petőfi-szobornál, mert a magyar nép rokonszenvét nyilvánítja ki a szabadságért küzdő lengyel nép iránt.

A lengyel nép! Magyarországon már nyár óta titokban suttogták ezt a szót: Posen, Poznan. A város, ahol a munkásság szembefordult a kommunista diktatúrával, fogalom lett az országban. Egy hete pedig Lengyelországgal feküdtek s keltek az emberek Magyarországon is. Onnan jöttek most a politikai divatok, aminthogy százegynéhány éve Franciaországból. 1848 márciusában Párizs felől fújt a szél, onnan jöttek az olvasmányok, az eszmék. Most Varsóból érkeztek a hírek. 1848-ban, miként Mikszáth Kálmán megírta, Pestbudán a Marseillaiset fújta a Tóth Gáspár inasa, aki az új ruhát vitte haza Nyáry Pálnak, rá a Carmagnole híres dallamával felelt az „Arany Sas” csaposa, s Jókai asztalán Victor Hugo, Michelet, Béranger, Louis Blanc s Sue hevertek. Most 1956 októberében pedig Wyszynski bíboros és Gomulka nevét emlegették Budapesten, az emberek viszolyogva gondoltak az Internacionálé dallamára s magukban ők is a Marseillaiset fütyörészték s a műveltebbek a szöveget is hümmögték: Allons enfants…”

(Visited 288 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Csonka Emil: A forradalom oknyomozó története 1945-1956” értékelése elsőként

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Érdekelhetnek még…