Akció!

Bangha Béla S. J. összegyűjtött munkái – IX. kötet

1 845 Ft

Szerző: Bangha Béla S. J.
Cím: Összegyűjtött művei – IX. kötet
Alcím: Hit és Világnézet I.
Szerkesztő: Dr. Biró Bertalan
Kiadás éve: 1942-43.
Kiadás helye: Budapest
Oldalszám: 432
Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel

Tartalom:

Előszó

A kétely országa
A kétely országa. — Tudás és hitvédelem. — Több rendszerességet a hitvédelmi frontra! — Tartsunk hitvédelmi előadásokat! — A „szeretet vallása” és a „harcos kereszténység”. — „Katolikus” és „felekezetnélküli” tudományosság. — A „szabadgondolkozók”. — Türelem és katolikus öntudat. — Agresszió. — A papgyűlölet okai. — Gyónás és a papi nőtlenség. — Szocialisták a papságról

Bölcselet és hittudomány.
Közkeletű bölcseleti félszegségek. — Negatív pozitívizmus. — Modern vallásfogalmak. — Jézus mint — panteista. — Szabadakarat és a mindentudó Isten. — Hittudomány és hitvédelem. — Mi a skolasztikái módszer? — Zsidó könyv a kereszténységről. — Cionista önkritika

Isten, vallás, katolicizmus.
Isten léte és a világ. — Az esztétikai istenérv. — A célszerűségi istenbizonyítás. — Kant és az istenérvek. — Az anyagelvűség legyőzése. — „Én szabadgondolkodó vagyok”. — Hindu mese — budapesti valóság. — Magánügy-e a vallás? — „A vallás magánügy.” — Vallás és életösztön. — Vallás vagy — Isten? — Dogmamentes kereszténység. — Az „én vallásom”. — Az Isten-tudat keletkezése és a „velünk született eszmék”. — Vallás és tudomány. — A „viszonylagos” Isten. — A mózesi teremtéstörténet hat napja. — Lakhatók-e a csillagok? — A tudomány és a dogmahit. — Pasteur — Laénnec — Volta. — Antiszemitizmus és ószövetség. — A buddhizmus és a katolicizmus. — Ki volt Jézus? — Az egész Krisztus. — Szenvedéseink és a Gondviselés. — Az igazságos Isten és az emberi szenvedés. — Krisztustagadó „kereszténység”. — Lavedan. — Csődöt mondott-e a kereszténység?

Megjegyzés

Tartalomjegyzék

Leírás

„Előszó

Harmincöt esztendő hitvédő munkásságának egy részét öleli föl e kötet. Egy részét, mert P. Bangha minden írása voltaképpen hitvédelem volt — explicite vagy implicite. Legelső fejezeteit e kötetnek még az alig huszonnégyéves Bangha kezdte írni kalocsai magisztersége alatt. Utolsó fejezeteit pedig Catania kék ege alatt, vagy valamelyik pesti szanatóriumban készítette már az örökkévalóság Nagy Kapuja előtt. Ez az emberöltő a mai századfordulótól egészen a második világháború kitöréséig húzódott és hozzáfogható nincs még a magyar szellem történetében, kezdve a hitújítás kora óta. Ez az emberöltő a nagy világnézeti, szellemi és politikai herezisek emberöltője. Kezdeténél még Darwin és Haeckel áll, meg ami utánuk következett egészen „a szellem bolsevizálásáig”, melyről oly látnoki hévvel szólt a Magyar Kultúra negyedszázados jubileumán P. Bangha.
A magyarság szellemi életét semmi fel nem kavarta annyira, mint a hitújítás négyszáz évvel ezelőtt és a mai századforduló szellemi irányai. Új szavak hoztak régi eszméket, melyek P. Bangha szerint a hitújításban lelték gyökerüket. „A hitújítás föllépése óta az emberiség hisztériás, — írja — elszokott a logikus gondolkozástól; nem az igazságot keresi, hanem a tetszetőst, nem a megrázkódás szent komolyságával áll a legnagyobb problémák előtt, hanem a cinikus dac, a csakazértis pártszellemével.” Ennek nyomán jár az a világnézeti felhígulás, amelytől mindennél jobban féltette ő a magyar katolicizmust. E kötetben közölt értekezései, tanulmányai és iránycikkei ezért nem ismernek már meghatározott tudományos kasztba tartozó ellenséget. Előtte az egész világ két táborba oszlik: a Krisztust imádók és a Krisztus elleneseinek táborába, a Loyolai „de duobus vexillis” gigantikus elmélkedése nyomán. P. Bangha a hitvédelemnél csak Jézus igazságát és a másik tábor mesterkedéseit látja, ezeknek az igazságoknak gyengítésére és tönkrejuttatására. E kötetbe gyűjtött iránycikkeinek tartalma abban leledzik, hogy felölelje, elénktárja és harcképtelenné tegye azt a nemkeresztény bölcseleti, hittani és természettudományos világot, mely körültünk él, terjed és mérgez mindmáig.
Aki figyelemmel követi e kötetet, láthatja, hogy P. Bangha töretlenül tartotta meg lendületét, írásművészetét, tudását és érdeklődését a hitvédelmi kérdések terén. Kortársai közt lehetnek a nagy katolikus hitvédelemnek csillogó fegyverzetű szaktudósai egy-egy — ha mégoly nagy terjedelmű — kérdés területén (mint amilyen volt Prohászka vagy Platz Bonifác is), ám az a mindenre figyelő s mindent velejéig boncolgató pompás debatter, mint amilyen a hitvédelem terén P. Bangha volt — Pázmány óta párja nélkül áll. Mély és népies, szinte sokszor kicsinyeskedő és nagyvonalú az előadásmódja. Logikájával úgy vágtat veled, hogy lélekzeted is eláll a fordulatos vitánál és egy-egy fejezete után úgy érzed, tapsolnod kell. Félelmetes függetlensége kíméletlen, de sohasem sértő szókimondássá élesedik és alig olvasol néhány sort, látnod kell, hogy a nagy garral handabandázó vallástámadók voltaképpen nagyon siralmas logikájú alakok…
A hitvédelmet elsősorban a bölcselet terén lábrakapott zűrzavarok közt látja megokoltalak. Az újravirágzott neoskolasztika akkor még külföldön is alig kezd lábrakapni egy-egy szaktudósnál és P. Bangha máris törvényszéket ül a magyar iskolakönyvek bölcseleti félszegségei fölött, hogy a belőlük tanuló magyar értelmiség ne legyen zilált szellemiségű. Böhm Károly, a pozitivizmus, a materializmus és Kant akkor lép nálunk a középiskolákba a bölcseleti tankönyvek révén és már az egyetemeken is tanítják, amikor még mindig nincs az egészen fiatal, alig 26 éves Bangháéhoz hasonló bírálata ennek a másik oldalról jött bölcseleti iránynak. Bangha e bölcseleti tanulmányai, melyek e kötetben sorakoznak, méltán zárókövei a magyar bölcselet története egyik fejezetének. Amikor e tanulmányok megjelentek, Prohászka természettudományos oldalról fog a kérdés velejéhez, a bölcseleti tisztogatás Bangha munkamezeje maradt. Nyíltan meg is hirdette, mit akart. Kézenfekvően és világosan elénk akarta tárni, hogy „a germán-protestáns bölcselet, melyhez koldulni járunk, nem az egyedüli bölcselet és nem is a legszámottevőbb” — mint jelentette a „Közkeletű bölcseleti félszegségek” c. tanulmánya befejezésében. Minden bölcseleti és világnézeti kérdésről szóló iránycikke ennek a gondolatnak jegyében készült el. Ez Bangha nagy jelentősége, mert ezzel megindította a magyar neoskolasztika virágzását is azzal a szinte szónoki lendülettel és szenvedelemmel, ami az ő sajátja volt.
Hogy rendet tartsunk a dologban, mintegy elöljáróban a magyar katolikus hitvédelem tényeit és súlyos tennivalóit tártuk elé. Ezek a tanulmányok (főleg a „Több rendszerességet a hitvédelmi fronton!”, mely egyik legmegrendítőbb aktualitású és legszívbemarkolóbb írása) megannyi maradandó műve P. Banghának; egy majdan elkészülő hitvédelemtörténeti munka nem nélkülözheti ezek megállapításait, de a mai lelkipásztori okosság és lelkesedés sem. Pap és katolikus közéleti férfi nem léphet porondra ezek beható ismerete nélkül.
A tanulmányokat bizonyos tételek szerint csoportosítani láttuk jónak. Ezek a tanulmányok egy-egy tételen belül is bizonyos tervszerűség nyomán helyezkednek egymás mellé úgy, hogy az egymáshoz és a következő tétel tanulmányaihoz az egymásbafonódás szilárdságát és könnyedségét adják. A mélyenjáróbb tanulmányok mellé könnyebben csevegő iránycikket soroltunk, hogy a szellem üdeségét megtartsuk, ami P. Bangha egyik kívánalma volt minden írásánál. Maguk a tanulmányok is kérek egészek, bár egy-egy tétel fejezetei alaposabban mélyítik a megfelelő tudást és világnézeti eligazítást. P. Bangha sokezer tanulmányából így és ezeket láttuk szükségesnek e kötetbe csoportosítani. Mindezt pedig azért, mert midőn P. Bangha már nagybetegen a második világégés előszelét érezve írta szinte látnoki szárnyalású sorait, úgy látta, hogy „a láthatár sötét, eddig szinte ismeretlen méretű támadások és legázoló törekvések fenyegetik a vallásos világnézet és a kereszténység híveit. Közép-Európa mai képe mutatja, hogy ezekkel a veszélyekkel szemben ma már sem a legmodernebb lelkipásztorkodás, sem a katolikus szervezkedés egymagában nem nyújt elegendő védelmet. Az egyetlen, amivel a jövőt biztosíthatjuk, az, ha tömegeinket sokoldalú és tervszerű munka révén komoly hitvédelmi felkészültséggel látjuk el”.

Budapest, 1941 február 2.

Dr. Bíró Bertalan.”

(Visited 145 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Bangha Béla S. J. összegyűjtött munkái – IX. kötet” értékelése elsőként

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Érdekelhetnek még…