Leírás
„Tisztelt Uram!
A folyó év február havában egy igénytelen levéllel kerestem fel önt, arra kérvén, miszerint az ön által is szerkesztett „Magyar Zsidó-Szemlé”-ből részemre néhány mutatványszámot küldeni szíveskedjék. — Ön lekötelező szívességgel tett eleget kérésemnek; és postafordultával a „M. Zs.-Szemle” tíz füzete kezemben volt.
Daczára hosszas és súlyos betegségemnek, a füzetek tanulmányozását elhatároztam; — tanulmányozni fogom továbbra is; engedje meg azonban, hogy az öt hónapos stúdium eredményét ezen nyílt levelemben önnel közölhessem, — mintegy köszönetül szíves figyelméért; — és jeléül annak, hogy az érdemes füzetek nálam nem kerültek lomtárba.
Az önök vállalata minden művelt ember figyelmére érdemes. Engem azonban, mint végzett theológust is érdekelt a dolog; — és jóllehet kitűnő jezsuita atyáktól hallgattam a theológiai tudományt, — őszintén bevallom, a biblicus dolgokat illetőleg: a „Szemlé”-bői sokat tanultam. Az oly művelt laicusra nézve pedig, aki a theologiai tudományok compendiumát abban látja culminálni, hogy „Pentateuchus” is van a világon, a melyben a „Tízparancsolat” foglaltatik: az önök „Szemlé”-je valóságos kincses-bánya.
Midőn a füzeteket nagyjából átlapozgattam, önkéntelenül tolult elmémbe azon kérdés: miért késett ezen „Szemle” oly sokáig „az éji homályban?”
És önök, a szó szoros értelmében elmondhatják a zsoltárossal: „Quoniam tacui, inveteraverunt ossa mea!“
Nekünk, keresztényeknek, az önök hallgatásából nem sok hasznunk volt; — de azt is bátran állíthatom, hogy a hallgatás önöknek határozottan kárukra lett. Igaz, sajátságos tulajdonsága az emberi természetnek, ha tud valamit, olyan könnyen szereti, mintegy önkéntelenül elhinni, hogy az más előtt sem titok, azt más is tudja; pedig távolról sem úgy áll a dolog; nem, főleg ami a biblicus dolgok ismeretét illeti; — mert nem laicusok, hanem lelkészek vannak hazánkban tuczat-számra, kik a biblicus ismeretet illetőleg nem a „tisztelendő“ és „tiszteletes,“ hanem a conveuiens „obscurus“ névre érdemesek. És ha igy áll a dolog a lelkészeknél, a biblicus tudomány ismeretére kötelezett lelkészek nagy tömegénél. — mi mondani valónk lehet akkor a laicusokról? — És éppen ezért nem csodálkozom Dr. Kauffmann Dávidnak a „Szemle“ egyik füzetében tett ama feljajdulásáról:
„Megindítottuk e vállalatot; mert csak most látjuk, mennyire nem ismernek bennünket!“
Teljes joggal mondhatta! — Kivévén a kiveendőket, valóban, a zsidók irodalma, története stb. hazánkban absolute ismeretlen. Szeretném az előfizetők névlajstromát áttekinteni, hány keresztény lelkész és laicus érdeklődik ezen érdemes vállalat iránt? — Bár, az ignoti nulla cupido elvénél fogva a priori következtethetem, hogy végtelenül kevés! — De vigasztalja önöket azon tudat, hogy jobb ötven, vagy száz embernek levenni a hályogot szeméről, mint egyetlen-egynek sem.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.