Leírás
A SZERKESZTŐ BEVEZETŐJE
Évtizedes gyűjtő- és kutatómunka végeredményét tartja kezében a tisztelt Olvasó. Az emigrációs magyar sajtó egyébként is nehezen hozzáférhető példányait összegyűjteni embert próbáló feladat. Nem csak azért, mert a kommunista Magyarországra ezek a lapok csak nagyon kis példányszámban és meglehetősen körülményesen érkeztek csak be, hanem azért is, mert ritka mivoltuk miatt nagy a gyűjtői kereslet irántuk. Különösen, ha az adott lap hungarista szellemben íródott.
Ilyen hungarista szellemiségű lapok voltak — többek között — a Hungarista Mozgalom Ausztráliai Szórványok Tájékoztató Szolgálata, a több nyelven is megjelenő Perseverance (Kitartás), az Út és Cél, valamint ehelyett, 1959-1966 között megjelenő Út, illetve Cél című folyóiratok.
Rengeteg magvas gondolatot kifejtő szerzőik között — anélkül, hogy bármelyik másikat is lekicsinyelnénk — különösen egyikük tűnik ki lexikális tudásával és szellemi felkészültségével: a Vízöntő írói álnevet használó és egyedi, megkapó stílusban publikáló hungarista cikkíró.
Több, mint 20 éven át vetette papírra konzervatív szellemű gondolatait, leginkább az Út és Cél-ban, de megtalálhatók a Cél és az Út lapokban is fejtegetései. Cikkeinek fordításai olvashatóak a Perseverance-ban is, más orgánumok újraközlik a nevével ellátott írásokat, ahogyan hivatkoznak is rájuk, de az első publikálások az Út és Cél-ban, ill. az említett másik két orgánumban születtek meg.
Egyedi stílusjegyeket hordoz magán minden cikke, ami félreismerhetetlen névjegyévé is vált.
Írásait tehát érdemesnek találtuk arra, hogy fennmaradjanak a digitális könyvtárakban — és ki tudja, talán hagyományos könyvként is megjelenik majd egyszer… Célunk egyelőre csak az volt, hogy az emigráns hungarista sajtóban fellelhető összes írását egy csokorban átnyújtsuk az Olvasónak. Bízunk benne, hogy sikerült ezt a feladatot hiánytalanul teljesítenünk.
Bár ragaszkodtunk ahhoz, hogy csak az aláírásával ellátott munkák kerüljenek bele ebbe a gyűjteménybe, néhány esetben kivételt tettünk, ugyanis a stílusjegyek alapján azonosítottunk szignó nélküli cikkeket is, melyek szerzője feltehetőleg Vízöntő volt. Alátámasztja véleményünket az a tény is, hogy korábbi írásaiban érintette azokat a témaköröket, melyeket mi ezekben az írásokban is hozzá kapcsoltunk; használta ugyanazokat a csak rá jellemző terminológiákat, melyek felfedezhetők a többi dolgozatában is.
Ezek a cikkek az alábbi címen jelentek meg:
• 1897-ben
• Széljegyzet az arab-izraeli konfliktushoz
• Szuperpolitika
• A(mi)nomália
• C. G. Jung az árja-zsidó kérdésről
• Carter
• Óvatos adagolásban
A tévedés jogát fenntartjuk tehát. Jóhiszeműségünknek az igazolása vagy cáfolása már a jövő történészeinek feladata lesz.
De következzen az a kérdés, mely feltehetőleg most mindenkit foglalkoztat:
KI VOLT „VÍZÖNTŐ”?
Értékelések
Még nincsenek értékelések.