Leírás
„Amikor a Magyar Családvédelmi Szövetség vezetősége előadásra kért fel, bizonytalanság fogott el, mert hiszen ha érdeklődéssel kísértem is a Szövetség működését, a propaganda terén nem érzem magam otthon. Könnyített a töprengésemen a Junges Europa — Ifjú Európa szerkesztősége, mert ugyanakkor felkért, hogy a „Die Überwindung der biologischen Lebensgeführdung Europas” címen Európa biológiai veszélyeztetettségének leküzdéséről cikket írjak. A témának ilyen formában való feladása azután megindította azt a gondolatsort, melyet most leszek bátor Önök előtt kifejteni. Nem újak e gondolatok és következtetések, nem szükséges éleslátás e problémák felismeréséhez. Egyedül az kell, hogy végig merjünk haladni a gondolatok azon láncolatán, melyet a jelenlegi világküzdelem ébreszt bennünk. Mielőtt azonban a tulajdonképpeni tárgyra térnék, engedjék meg, hogy néhány szóval kitérjek a „faj” fogalmára. Már annakidején felsőházi beszédemben utaltam reá, hogy a biológiában laikusok propaganda céljából többször félremagyarázzák és kihasználják a természetbúvároknak a fajokra vonatkozó vitáját, és azt merik állítani, — ha ez álokoskodásuk alátámasztására alkalmas — hogy maguk a természettudósok megdöntötték a faj fogalmát.
A XVIII. század végén és a XIX. század elején működött nagy természettudósok, akik a szisztematika alapjait fektették le (Linné és Cuvier), a fajok állandóságát tételezték fel. Már Quinet ismert francia író, történész és természetbúvár hirdette, hogy a fajok kicserélődését mindig nagy természeti katasztrófák idézték elő, de addig, amíg az egyes földtani korszaknak jellegét megadó, a felszínen, a napfényen élő növények és állatok mindig új formában jelentkeztek, addig a primitív növények és állatok, a sötétség lényei, melyek élősdi, vagy saprophyta életet folytattak és csak hulladékokból éltek, mini pl. a penészbogarak, csótányok a rovarvilág első megjelenésétől fogva úgyszólván minden változás nélkül, eredeti formájukban élték át a sok százmillió éves fejlődést és a sok geológiai katasztrófát. Quinet e megállapításának szó szerint és képletesen is nagy biológiai jelentőséget kell tulajdonítanunk.
Azután következett Darwin korszakalkotó fellépése, ki a fajok folytonos változását, fejlődését hirdette, mégpedig a természetes kiválasztódás, a létért folytatott harc következményeképpen.”