Leírás
„ELŐSZÓ.
Az apologéta szervezi az igazság védelmét és építi a hívő meggyőződésnek útjait. Az igazság nagy ügye kötelességévé teszi, hogy védekezésében a mindenkori támadásokhoz igazodjék és állásait egyre jobban kiépítse, emberszeretete arra készteti, hogy építkezésében felhasználjon minden alkalmas új anyagot és módszert, ha mindjárt az ellenféltől hódította is el. Munkája sohasem kész, hanem «hű a haladékony időhöz». Ennek nyomait viseli ez a kiadás is, mely egyébként az előzőnek lényegében és formájában változatlan mása.
Schütz Antal.
A MÁSODIK KIADÁS ELŐSZAVÁBÓL (1913).
A hitvédelem tanításának a középiskola legfelső osztályában főként két nehézsége van. Az egyik a szorgalmi idő rövidsége. Ezen a jelen könyv úgy akar segíteni, hogy a legszűkebbre szabott «okvetlenül szükségest» az egész anyagon végig megkülönbözteti az apró szedésű «ajánlatostól», mely utóbbiból a fennmaradt idő szerint lehet válogatni (esetleg olvasmánynak). Részben ezért került függelékbe az ószövetségi kinyilatkoztatás védelme, mint amelynek apológiai jelentősége elsőrendű ugyan, de az e könyvben is követett (s a püspöki előírásban is vallott) apologetikai fölfogásban szükség esetén mellőzhető, vagy legálább nagyon megrövidíthető. Lehetőség szerint utaltam továbbá az előző felsőosztályokban tanultakra. A «Katholikus vallástan a középfokú iskolák
felső osztályai számára» c. könyvem előző részeiben már tekintettel voltam arra, hogy a hitvédelemnek aránytalanul kevés idő jut; így akárhány dolog (így különösen a 25—30. §§) egyszerűen ismétlésnek tekinthető. Végezetül: nagy gondot fordítottam arra, hogy könnyen áttekinthető diszpozíció, logikus szempontok szerint haladó kifejtés és lehetőleg egyszerű fogalmazás által a tanulást megkönnyítsem, de egyszersmind a fejlettebb logikai igényeknek is eleget tegyek. Innen a négy alapeszmére való koncentrálás: Isten és az ember, Krisztus és az Egyház; innen a legtöbb érvelésnek formai visszavezetése az okság elvére; innen az új- és ószövetségi kinyilatkoztatás isteniségének a négy ismertetőjegy szerinti bizonyítása.
A másik nehézség az, hogy az apologetika nagy elmebeli és etikai erőkifejtést követel. Ezt az általános nehézséget a középiskolában még bonyolítja az a körülmény, hogy a még ki nem forrott ifjú elme a nehézségek iránt igen fogékony, azokat könnyen átérti és megjegyzi, ellenben a pozitív érvelés, illetve cáfolás teljes fölfogásához még kevés az érettsége és szellemi ereje. Ennek megkerülése végett már az anyag megválasztásával külön tekintettel voltam a mai ifjúság igényeire, amint azokat a felsőosztályos középiskolai és a főiskolai ifjúsággal folytatott sok évi érintkezésből és a korszerű apologetika tudományos tanulmányozásából megismertem. Szándékom volt el nem hallgatni egyetlen komoly nehézséget sem, amellyel az intelligens magyar ifjú vagy már a középiskolában, vagy a főiskolában találkozhatik, de egyúttal törekedtem olyan érvelésre, mely a legszigorúbb tudományos kritikát is állja, természetesen szem előtt tartva az Utasítást: «határozott tudományos alapon, de népszerűen!» A tapasztalat arról győzött meg, hogy az apologetika nagy kérdéseit vagy alaposan kell tárgyalni, vagy jobb egyáltalán föl sem vetni. Ezért az alaposabb tárgyalás elől a legfőbb kérdésekben (Isten, lélek, Krisztus) nem tértem ki. Ahol ez nem volt ajánlatos, ott az irodalmi utalásokhoz folyamodtam; aki egy érvet nem ért meg, vagy egy nehézségre nem tud választ, annak sokszor elég tudni azt, hogy van egyáltalán válasz. Az irodalom kiválasztásában a korszerűség és megbízhatóság volt irányadó.
Ma a nagy létkérdések ismét a szellemek érdeklődésének homlokterében állnak. Kérészéletű bölcselmek és határaikat átlépő szaktudományok versenyezve kínálják világnézeteiket. Jézus Krisztus igazsága ebben a versengő toborzásban nem maradhat korszerű szószólók nélkül, — ebben a jegyben született meg a jelen könyv. Az örök igazság azonban csak odaadó, komoly munkával hódítható meg; a mennyország erőszakot szenved, és az erőszakosok ragadják el azt, — ez az apologetikával foglalkozók hivatása.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.