Dr. Tóth Kálmán: Az Evangéliumok látszólagos ellenmondásai

700 Ft

Szerző: Dr. Tóth Kálmán
Cím:
 Az Evangéliumok látszólagos ellenmondásai
Alcím: Biblikus-apologétikus tanulmány
Kiadás éve: 1934.
Kiadó: Szent István-Társulat
Kiadás helye: Budapest
Oldalszám: 169

OLVASS BELE!

Fájlok:

  • PDF – képes, OCR-es karakterfelismeréssel

Tartalom:

Az evangéliumok vallási jelentősége az emberiségre
Az evangéliumi látszólagos ellenmondások kérdésének rövid történeti áttekintése
Általános irányelvek az evangéliumi látszólagos ellenmondások megoldására
A legszembeszökőbb evangéliumi ellenmondások gyakorlati megoldásai:
I. A synoptikusok és János evangéliumának ellenmondásai
II. Jézus nyilvános működésének időtartama a synoptikusok és János szerint
III. Jézusnak kétféle nemzetségtáblája az evangéliumokban
IV. Jézus születésének történelmi körülményei Máté és Lukács szerint
V. A Szentcsalád visszatérése Betlehemből Názáretbe
VI. Jézus Anyjának szüzessége és «Jézus testvérei»
VII. A nyolc boldogság Máténál és a négy boldogság Lukácsnál Jézus beszédjében
VIII. Az apostolok elhivatásának körülményei
IX. Az apostolok úti felkészülödése Máté és Lukács szerint
X. A két vak meggyógyítása Jerikóban
XI. A gerazénusi ördöngősök
XII. A kafarnaumi százados szolgájának meggyógyítása
XIII. Jézus megkenetései a bűnös asszonytól és Mária Magdolnától
XIV. Jézusnak virágvasárnapi bevonulása Jeruzsálembe
XV. Az Oltáriszentség szerzésének szavai
XVI. Judás áldozása a különböző evangéliumokban
XVII. Az utolsó vacsora és Jézus halálának időpontja
XVIII. Szent Péter háromszoros tagadása
XIX. Jézus halálra ítélésének és keresztre feszítésének időpontja
XX. Jézus keresztjének felirata
XXI. Jézus feltámadásának körülményei az evangéliumokban

Leírás

“Az evangéliumok vallási jelentősége az emberiségre.

A világ egyik legrégibb könyvtárának homlokzatán, melyet II. Ramses egyiptomi fáraó állított fel, ez a felírás díszlett: A könyv a lélek gyógyszere. A kereszténységnek van egy négy szerzőtől eredő könyve, mely a legteljesebb joggal megérdemli ezt a címet: A lélek gyógyszere. Ez a könyv pedig az evangéliumos könyv, melyről egy modern író, Mereskovszky azt mondja : «Az újtestamentum, vagyis az, hogy ilyen könyv létezik, nem kisebb csoda, mint Lázár feltámasztása». Ez a könyv ugyanis olyan vigasztaló örömhírt tartalmaz, melynek hallatára az ember valósággal felujjong, új életre születik. Mert ez a könyv nem kevesebbet tanít, mint azt a szinte elhihetetlennek látszó isteni tudósítást, melyet Szent Athanáz Szent Irenaeusz után ilyen szavakba foglalt: «A Fiúisten emberré lett, hogy az ember istenivé legyen». 1932 májusában megírták az újságok, hogy, mikor Jákob Liebermann nevű newyorki koldusnak szeméről szerencsés operációval az orvos leszedte a hályogot, örömében így kiáltott fel: Most Rockefeller (a világ leggazdagabb embere) hozzám képest valósággal nyomorult csavargó koldus. Az egész emberiségnek lelki orvosa, a mi Urunk Jézus Krisztus is több ezerévi vakoskodás hályogát vette le nemcsak egy embernek, hanem minden embernek a szeméről, midőn evangéliumában megtanította őket helyesen látni és úgy élni ezt a földi életet, mint Isten fogadott fiaihoz illik, hogy annak méltó befejezése legyen az örök boldogság. Jézus szava úgy hat az evangélium olvasóira, mint a hinduk szent könyvének a címe mondja: Rig véda — Dal a szent tudásról. Dalként hangzik a Krisztus szava arról a tudásról, hogy az ő kegyelméből minden ember Isten gyermeke lett és Istenhez juthat az égbe, ha az emberré lett Istenfiának tanítása és példája szerint rendezi be földi életét.
Prohászka szerint (Krisztus tette és az egyház hite. Ö. M. 24. k. 281): «az emberi szavak oly levegőrezgések, melyeken az értelmes és érzelmes emberi lélek úszik. Csak az embernek van értelmes lelke. Azért csak neki van szava: A szó tehát a lélek léghajója, (zeppelinje), vagy ha úgy tetszik, a gondolatok repülőgépe a levegő hullámain. S ha szépen és plasztikusan cseng, s ha nagy érzések telítik, muzsika, melyet gyönyörűséggel hallgatunk és szívjuk be eszmei tartalmát. Az evangéliumi szóáradat hullámain e szerint Krisztus lelke úszik. Ez a hajó tehát csodás gazdagságokat hordoz magában. S egyszersmind a legédesebb muzsika, mely valaha a földön elhangzott».
A nagy Krisztus lelkének hajókázását az emberek világában csodálja az evangéliumban immár majdnem kétezer éve a szent kereszténység és szavában saját boldogságának muzsikáját élvezi. Ne csodáljuk, hogy a Krisztus szavának kijáró tiszteletből az efezusi egyetemes zsinat (431) atyái az evangéliumos könyv számára külön díszes trónust készítettek. Ezt a megtiszteltetést a Krisztus személyének kijáró hódolatból a trienti (15. sz.) és a vatikáni (1871) zsinatok atyái is megismételték.
Az egyház minden időben mindent elkövetett az evangélium tekintélyének fenntartására és megvédésére. Szükség is volt erre minden időben. Mert nincs a világon könyv, melyet annyiszor és annyiféle fegyverekkel támadtak volna, mint a Krisztus szavát tartalmazó evangéliumot. Minden lapját kiforgatták, minden szavát kifogásolták és Krisztustól elvitatták, hogy saját lelkük megtévelyedéseit vele igazolják. «Ez az a könyv, — mondotta Werenfeld nevű prot. író, — amelyben ki-ki keresi a maga dogmáját (vagyis alanyi igazságát.) Keresi és meg is látja benne ki-ki a maga igazságát.» (Hic liber est, in quo quaerit sua dog mata quisque. Invenit et pariter dogmata quisque sua. Székely: Hermeneutica. 327. l.)
A sok elkeseredett támadás a szent evangélium ellen nem kímélte meg íróinak igazmondását sem. Már az őskeresztény időkben akadtak, akik az evangéliumok íróit egymással ellenmondásokba keverték, hogy igazmondásukon ily módon csorbát üthessenek és írásaik tekintélyét tönkre tehessék. Mert ha igaz volna, hogy az evangélisták egymásnak valóban ellenmondanak, vagyis az egyik szentíró tagadja azt, amit a másik állít, egyikük sem érdemelne hitelt. Hiszen nehéz, sőt lehetetlen volna eldönteni, melyiküknek van igaza. Az evangéliumok ellenmondásairól elhangzott állítások tehát voltaképpen a szent kereszténység alapjait döngetik, az egész keresztény tanítás igazságának alapjait ássák alá.
Minthogy tehát a kereszténység létének igazságába vág az evangéliumok ellenmondásairól évszázadok, sőt majdnem kétezer év óta terjesztett sok szóbeszéd, nem kis érdek fűződik ahhoz, hogy kimutassuk ezen vádaskodások alaptalanságát és bebizonyítsuk, hogy az Istentől ihletett és írás közben vezetett szentírók állításai között igazi ellenmondás nem lehetséges, hanem legföljebb látszólagos ellenmondások foroghatnak fenn közöttük.
Az evangélisták sokszor vagy mindnyájan, vagy közülük kettő-három ugyanazon krisztusi cselekedeteket és beszédeket rögzítették le az utókor okulására. Az ugyanazon cselekedetekről vagy beszédekről szóló evangéliumi tudósításokat párhuzamos helyeknek nevezzük. A párhuzamos helyek között akkor lehetne beszélni igazi ellenmondásokról, ha nemcsak ellenmondó állításokat tartalmaznának ugyanazon egy jézusi ténykedésről vagy beszédről, hanem ha ugyanaz volna a szempont is, amelyből az evangélisták nézik és tárgyalják azonos anyagukat. Az igazi ellenmondáshoz vagy összeütközéshez tehát három tényező együttes jelenléte volna szükséges: 1. ugyanaz legyen a tárgyuk, 2. azonos szempontból szemléljék őket íróik és hogy 3. tényleg ellenmondó állításokat kockáztassanak meg róluk. Ha akár az egyik, akár a másik tényező hiányzik e három közül, már nincs meg az igazi ellenmondás. Ilyenkor csakis látszólagos ellenmondásról lehet beszélni. Az igazi és látszólagos ellenmondások között pedig olyan nagy és lényeges a különbség, mint a világ és a virág, különc és a kölönc, veréb és véreb, kulcs és kulacs, kavasz és kuvasz, sertés és sértés, Kassa és kassza, erény és erély, jó lakás és jóllakás között.
A szó szoros értelemben vett, tehát igazi ellenmondások a Szentírás párhuzamos helyei között a lehetetlenségek közé tartoznak. Mert a Szentírás elsődleges szerzője a mindentudó és csalhatatlan, igazmondó Isten, aki sem nem csalhat, sem nem csalatkozhatok. Önmagának mondana ellen, ha megengedné, hogy a szentiratok másodrendű szerzői, az általa írásra ihletett szentírók Isten gondolatait és kinyilatkoztatásait, melyek több evangéliumi elbeszélésben visszatérnek, egymással valóban ellentétes módon közölnék olvasóikkal.
Ha tehát mégis ütközéseket födöz fel valaki az evangéliumok párhuzamos elbeszélései között, ezek csakis látszólagosak lehetnek. Mert vagy 1. nem egészen azonos tárgyról szólnak, vagy 2. azonos dologról szólnak ugyan, de más szemszög alatt tekintik azt más és más íróik, vagy talán 3. a nézőpont is azonos köztük, azonban nem igazán ellenmondó azon állítás, melyet róla hangoztatnak. Ezen hármas ok egyikéből vagy másikából kifolyólag látszólagos ellenmondások lehetségesek az evangéliumok párhuzamos helyei között. Ámde ezek az összeütközések nem esnek sem az írókat írásra ihlető Istennek, sem maguknak a szentíróknak rovására éppen azért, mert csak látszólagosak.
Szerény munkánkban azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy kimutassuk: mindazon szembeszökőbb ellenmondások vagy összeütközések, melyekről ellenségeink a kereszténység első századaitól napjainkig megvádolni szokták az evangéliumokat, csak optikai csalódáson alapuló látszólagos tévedések a felületes bibliaolvasók részéről. Közelebbi és pontosabb vizsgálat után ezek az ellenmondások mind elenyésznek, mert ilyen vagy olyan módon mind megmagyarázhatók.
Hogy maguk az írásmagyarázók sem tudnak minden kérdésben teljesen összhangzó magyarázatot adni az összes felmerülő nehézségekre, nem a szent könyvek íróinak igazmondása ennek az oka, hanem maguknak az írásmagyarázóknak történelmi, régiségtani, népismereti, nyelvészeti vagy hittudományi ismereteinek tökéletlensége. Minden vallásosan gondolkozó ember azt tartja Szent Jusztinusz apostoli atyával: «Hogy a szentírások egymással összeütköznének, azt még gondolni sem merem, annál kevésbé mondani. De ha valami ilyesféle látszanék a szentiratokban, meg vagyok arról győződve, hogy egyik szentirat sem mondhat ellen a másiknak, éppen azért inkább azt vallom, hogy én nem értem meg azt, amit a szentírások mondanak». (C. Tryph. 65.)
Mielőtt azonban a látszólagos evangéliumi ellenmondások megoldására szolgáló elveket részleteznők és magukkal az egyes látszólagos összeütközésekkel farkasszemet néznénk, előbb röviden ismertetni kívánjuk a kérdés történelmét.”

(Visited 85 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Dr. Tóth Kálmán: Az Evangéliumok látszólagos ellenmondásai” értékelése elsőként

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Érdekelhetnek még…