Leírás
„ELŐSZÓ
POLITIKUSNAK NEMCSAK AZ A hivatása, hogy népének gazdasági és szociális kérdéseivel foglalkozzék. A reformpolitikusnak meg igazán nem az a küldetése, hogy jelszólicitálást és közhely-háborút folytasson kortársaival. A valódi újító, akár kicsiny, akár nagy lélek, akkor teljesíti hivatását, ha felismeri ez élet újabb problémáit és környezetében elindítja azokat a mozgalmakat, amelyeket a kor lelkisége diktál. Ha majd e problémák a közvélemény szemléletében általános érdeklődésűvé nőnek s ha megindul körülöttük a társadalmi harc – majd jelentkezik elég közéleti iparos és politikai vámszedő, aki mindenkor minden áramlatnak az élére vágtat és a végén azzal a boldog érzéssel tekint körül a csatamezőn, hogy: ő győzött.
Az igazi reformpolitikus valódi hivatása az, hogy új tennivalókat fedezzen fel a nemzeti és társadalmi életben. Ilyen tennivaló sokkal több van, mint azt a tömegek és vezéreik hinnék. Az élet állandóan fejlődik, él, változik. A társadalom mélységeiben nagy eltolódások mennek végbe, a hangulat hullámzik, az elvek vándorolnak, a pártok kisajátítják egymás gondolatait és az emberek többnyire észre sem veszik, hogy csupán jelszavakért és nem a mögöttük rejtőzködő gondolatokért és eszmékért küzdenek. A felületesen politizálok az életfejlődésnek csak bizonyos jelenségeit veszik észre s csak azokat művelik a maguk eszközeivel, amelyek közhely-szerűekké válnak és már felgyújtották a társadalom szenvedélyeit. Ám, hogy milyen jelenségek érdemelnek figyelmet, hogy mi mindennel kell foglalkoznunk, hogy a társadalom életét és magatartását hol, mikor és miként kell megjavítanunk, azt csak egyedülálló szellemi munkások vehetik észre, csak erre született egyéniségek érzékelhetik.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.