Leírás
I .
Deák Ferenczről írták, hogy a múlt század ötvenes éveiben egy alkalommal beszélgetést folytatva az akkori osztrák rendszer létesítőjével, a mindenható báró Bach ministerrel, ez meggyőzni iparkodott Deák Ferenczet arról, hogy hiába elégedetlenkednek a magyarok; jobb lesz, ha belenyugosznak az ő rendszerébe; mert hisz a magyarságnak úgyis az lesz a sorsa, hogy előbb-utóbb a németség vagy a szlávság nyeli el. Deák Ferencz erre a következőket mondta volna Bach bárónak: »Excellentiád bizonyára jó keresztény ember, a ki a másvilágon üdvözölni akar. De nem hiszem, hogy ennek daczára Excellentiád ne kívánná, hogy ne mindjárt most, hanem mentül későbben üdvözöljön.« A mindenható osztrák miniszter erre aztán adós maradt a felelettel.
Ebből tehát az látszik ki, hogy nemcsak báró Bach minister jósolta a magyar nemzetnek a végét; hanem (ha ez a párbeszéd valósággal megtörtént s nem csupán egy adoma,) magának Deák Ferencznek is voltak kételyei a magyar nemzet tartós fennmaradása iránt.
Hát azóta több mint egy fél évszázad viharzott el a magyar nemzet feje fölött; s a magyar nemzet még ma is itt van, s egyáltalán nem hajlandó beolvadni se a németségbe, se a szlávságba; noha anyagi tekintetben, különféle okokból, bizony igen meggyöngülve van. Szellemi tekintetben, művelődés tekintetében azonban bátran felveheti a versenyt az európai többi nemzetekkel. Mert kulturális intézményeinkre, létesítményeinkre, anyagi megerőltetésünkkel is, milliókat és milliókat áldoztunk és áldozunk, — s így azok szinte a magánvagyonosodás rovására fejlődtek és fejlődnek.
1896-ban megtartottuk a magyar állam fennállásának az ezredévi ünnepét, telve a legvérmesebb reményekkel a második évezred iránt. Voltak azonban pessimisták már akkor is, a kik a millennium megölését a magyar nemzet jövője iránti komor gondolatokba merülve töltötték.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.