Leírás
„Még mindig a vihar előtti csend üli meg az emberlelkeket. Ökölbe szorított kezekkel, — villámokat szóró tekintettel járnak egymás mellett Európa nemzetei. Próbálják építgetni, — hazugsággal és önámítással a béke Bábeltornyát s minden új nap rombadönti a tegnap építményeit, mert Krisztus nélkül akarnak építeni!…
Idehaza is, — ha megvan is a csendesség és rend a mi országunkban, valahogy úgy vagyunk ezzel a néma hallgatással, mint mikor a nagy magyar Alföldön járva dübörögni halljuk lábunk alatt a földet s a mélyeken, — sok ezer esztendő óta bujkáló tüzek lángjait látjuk itt-ott fellobogni és sietünk ezeket a tüzeket elfojtani…
Így sóhajt, így sikolt a jajjok ezer panasza a magyar néplélek mélyein is.
Félős, hogy minél tovább kell a magyar lelkek mélyén égő tüzek lobogását lefojtani, annál pusztítóbb lángolással tör majd elő a fájó élet miatt érzett panaszok ezernyi keserve… Nehéz időkben különösképpen kötelesség, a vezérkedésre elválasztottaknak nyitott szemmel élni és járni s éber vigyázattal megtenni mindent arra, hogy a nyomorúság okozta szenvedések jajából vihar ne támadjon, — hanem alkalmas módon, bölcs előrelátással, bajok eredetét felkutató, betegségeket gyógyító, öntudatosan építő és segítő munkákkal — megnyugvás, béke, csendesség nyerjen szállást minden magyar szívben.
Nyíltan hirdetett programom, hogy a lelkek gondozását és pásztorálását nem lehet elvégezni az íróasztal mellől. A nép között, a néppel és a népért kell élni ma, nemcsak a lelkipásztoroknak, de minden vezérnek, kiknek kezébe helyezte Isten a magyarság sorsának jobbrafordítását. Éjjel és nappal nyughatatlanságtól űzve-hajtva, ott pihen meg az én lelkem az ezer bajjal küzdő gyülekezeteim között s úgy vágyódom gyakorta meg-megismételni, hogy a népével törődőlelkipásztor ma Isten legkedvesebb embere.
Csodálatosan Istenáldotta nép a mi magyar fajtánk!… Ha csendben dolgozhat földjén, műhelyében s a többi őrtálló helyeken, ha mindennapi kenyerét megszerezheti, ha élni hagyják úgy, hogy emberhez illő életet élhessen, — boldogan hullatja verejtékét, nemcsak magáért, — de a köz javáért is… Mint tenger tükrében a sok ezer csillag minden szépsége felragyog és a mélyeken elrejtett kincsek világa, sok-sok titka is megtetszik a csendes vizek alján, úgy ragyog be a világba az igazi magyar fajta belső emberének sok lelki szépsége a feléjök hajló gondoskodó szeretet békés óráiban… De, mint viharjöttével a sötét habok, — a bezárt titkok és kincsek elrejtőivé lesznek, úgy zárulnak be a magyar lelkek kapui is a kutató emberszemek előtt, ha szeretetlenség, lenézés, gúny, mellőzés, a velök való nemtörődés miatt szomorú orcával járnak e világban!”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.