Leírás
„SZERKESZTŐI BEVEZETŐ
Amikor Solymosi Eszterrel vagy Tiszaeszlárral kapcsolatos versről hallunk, elsősorban Erdélyi Józsefnek a méltán híres és szívbe markoló verse, a Solymosi Eszter vére című elégiája jut az eszünkbe. És ezenkívül más költemény talán nem is. Pedig bőven akadtak még ilyen tematikájú versek, de valahogy mégsem ismerjük őket.
Ennek legfőbb oka az események óta eltelt több, mint 140 év. Aztán persze felhozhatjuk okként még azt a liberális világszemléletet is, ami azóta is hallgatásra ítélt minden olyan művet és szerzőt, ami és aki emlékezni és emlékeztetni próbált az egykori tiszaeszlári tragédiára. Mintha ugyanaz a nyomás nehezedne minden költőre és festőművészre, amely Erdélyi Józsefet is szimbolikusan halottnak nyilvánította verséért, vagy azt a festőművészt is tehetségtelen rajzolónak állította be, aki — az először Munkácsynak tulajdonított — monumentális Vérvád-képet festette meg a vászonra…
De nem hagyhatjuk Solymosi Eszter sorsára jutni ezeket az alkotásokat — melyek között valódi, emelkedett művészi alkotásokat is találunk — legyen szó akár versről, akár festményről, akár illusztrációról.
Legfőbb értékük abban rejlik, hogy kivétel nélkül a tiszaeszlári per (népi nyelven: sakter-per) korából, tehát az 1882-84-es évekből származnak, azokban a napokban készültek, amikor egy ország — sőt az egész világ — lélegzet-visszafojtva, feszült figyelemmel kísérte az események alakulását. A néplélek hangjai ezek tehát, legyenek bár lírai költemények vagy gúnyversek, műgonddal készült olajfestmények, vagy egyszerű vonásokkal megrajzolt, cinikus karikatúrák.
És hogy milyen volt a néplélek 1882-84 között a tiszaeszlári per idején? A teljesség igénye nélkül válogattunk össze egy nagy csokorra valót a jelen kiadványunkba.
A szerkesztő”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.