Leírás
Lájzerovicsék ószövetségi küzdelme a behatoló magyarok ellen
Munkács, augusztus hó.
Szállodai szobám erkélye a Városháztérre nyílik. A latorcamenti gettó minden valamire való lakója elsétál arra legalább egyszer. Akarva, nem akarva, itt mozog tehát előttem a munkácsi zsidóság minden típusa és véglete, mint valami lassított filmen. Különösen az idősebbek álldogálnak sokáig. Hiszen a gettóban majd valamennyi ötven éven túli ember járásával baj van. Boton bicegnek, laposan csoszognak, vagy a falat tapogatják rövidlátóan. Évszázados beltenyésztés jegyei ezek. A szenny is növekszik itt a korral. Az avult kaftánok alól messze lóg az imakendő sárga rojtja, a cicesz. A papucsszerű cipők csak fokozzák a csoszogást. De a gesztusok egzaltációja, a beszéd láza nem csillapul az évek számával. Drámaibb csoportokat színpadon sem lehet elképzelni, mint ahogy ők összetömörülnek, összedugják fejüket itt is, ott is. Valaki mindig meggyőz itt valakit. Egyik mindig rávesz, ostromolja a társait. Míg a legjobban ostromlott ősz szakállát tépegetve, magábamerülten hallgatja. Mutatóujjával felböki a széles, avult bársonykalap karimáját, aztán hajtincseit sodorgatva tűnődik maga elé. Miről beszélnek ma? A főtéma természetesen Hitler. Ha ki nem ejtenék nevét, akkor is szüntelen róla szól ez a fövő-forrongó nyüzsgés. Hetek óta arról győzik meg egymást, hogy Hitler győzelme nem végleges, várni kell legalább két hónapot. Előfordult már, hogy a járásbíróság előtt is azt bökték ki indokul, mikor kéthavi halasztást kértek a felperestől, hogy akkorra eldől, mi lesz Hitlerrel. Félszemüket közben a Kárpátokon túl megjelent Szovjetbirodalmon tartják. Csodálatos dolgokat tudnak Anglia szándékairól, mint ahogy a magyar integritásról is csodálatos dolgokat beszélnek.
— Önök 1916-ban odaáldozták magukat a németeknek, — magyarázza az egyik vörös Goldmann fűnek-fának, — remélem, tudják, hogy az angolok akkor felszólították magukat: lépjenek ki a háborúból és semmit sem veszítenek el az országból. Maguk akkor a hűségért odaáldozták az országukat. Remélhetőleg, most nem elégesznek meg, míg a németek az utolsó darabig vissza nem adnak mindent! — Mert Goldmannék most a legvadabb irredenták. Ők most talpalatnyi földet nem engednek a szentistváni birodalomból.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.