Rezessy Zoltán: A Harmadik Birodalom kultúrképe

551 Ft

Szerző: Rezessy Zoltán
Cím: A Harmadik Birodalom kultúrképe
Alcím: (A nemzeti szocialista állam kultúrpolitikája és kultúrélete)
Kiadás éve: 1939.
Kiadás helye: Budapest
Oldalszám: 108
Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel
  • ePub

Tartalom:

Forrásmunkák jegyzéke.
I. A nemzeti szocializmus kultúrpolitikája.
     Új eszmények és célkitűzések.
     Szervezés, irányítás.
     A tudományok a nemzetiszocialista szellem reformképében.
          A világnézeti tudományok. (Theológia, filozófia, fajtudomány.)
          A neveléstudomány.
          A jogtudomány.
          A történettudomány.
          Nyelv, irodalom és egyéb művészettudományok.
          A természettudományokat,
II. Nevelés és iskolák a Harmadik Birodalomban.
     Vezérelvek.
     Az iskolák.
          Elemi (Volksschulen). — Pedagógusképzés.
          A hivatásra nevelő iskolák. (Berufsschulen. Iparos és kereskedő tanonciskolák.)
          A középiskolák.
          Egyetemek. (Egyetemi élet.)
     Egyletek.
          A „Hitler-Jugend” (Hitler-lfjúság).
          A birodalmi munkaverseny.
III. A propagandaminisztérium szervezete és élete.
     A Harmadik Birodalom népművelő és művészetpolitikája.
          A propagandaminisztérium szervezete.
     I. Szellemi és anyagi irányítás.(Az eszmények átértékelése.)
     II. A propaganda-osztály.
     III. A rádió.
     IV. A nemzetiszocialista állam sajtója.
          1. Sajtópolitika.
          Az újságírótörvény (1933. október-december.)
          A birodalmi sajtókamara.
          A nemzetiszocialista sajtó képe.
     V. A film.
     VI. A színház.
     VII. Az ellenséges propaganda elhárításáról.
     VIII. Az irodalmi kamara és működése.
     IX. A képzőművészeti kamara.
     X. A birodalmi zenekamara.
IV. Kereszténység és nemzetiszocializmus.
     A keresztény általános helyzetképe a hitleri államban.
     Az ógermán-pogány hitmozgalmak.
          A német hitmozgalom. (Deutsche Glaubensbewegung.)
          A német keresztények. (Deutsche Christen.)
     A hitvalló egyházak.
          A protestantizmus.
          A Római Katholikus Egyház
V. A Birodalom gazdasági képe.
          Szociális gazdaságpolitika. (Irányelvek.)
          A zsiradékfogyasztás szabályozása.

Leírás

“„HA A TROMBITA BIZONYTALAN ZENGÉST TÉSZEN, KICSODA KÉSZÜL A HARCRA?” (Pál apostol)

„Nie lassen wir in Tschechenland
Das ungartreue Zipserland,
Müsst unser Blut selbst schreiben:
Das felsgekrönte Hügelland,
Wo einst auch unsre Wiege stand,
Die Zips muss Ungarn Bleiben.”

„Mindig magyarhű Szepesség
Sohasem lesz cseh martalék
S ha kell vérszavunk kiált:
Az érckoszorús hegyország,
Ahol a mi bölcsőnk is állt,
Szepesség — magyar marad.”

(Volkskalender 1921.)

 

A „Függetlenség” híradása (1939. március idusán). A Soproni Kereskedelmi Testület egyhangúlag elhatározta, hogy mindaddig, amíg a március 15-i nemzeti ünnepen az üzletek zárva tartására vonatkozó törvényes rendelkezés nem lép életbe, az üzleteket ezen a napon zárva tartják. Azt is elhatározták a soproni kereskedők, hogy március 15-én kirakataikat nemzeti színekkel feldíszítik és a nemzeti ünnepségen testületileg részt vesznek.

Egy újságíró jegyzeteiből a Ruszinföld megszállásánál: …Eldugott kis faluba értünk a hegyóriások között. Egyszerű, szegény, a csehektől kifosztott nép. Hetven felöli öreg apóka fogad s boldogan kínálja a túrógomolyáit, mely itt tán egyedüli eledelük. Megkérdezzük, hát miért is örül annyira a magyaroknak. „Már húsz éve vártunk. Nektek van kenyeretek, nekünk van fánk. Mindketten jól járunk.” — Hibátlan magyarsággal beszélt, írni, olvasni nem tud, újságol soha nem is látott.

 

A Magyar Távirati Iroda jelenti (1938 őszén):

„Stosz és Mecenzéf németajkú lakossága küldöttségileg kérte Hitler vezért és kancellárt, hogy Magyarországhoz csatolja őket. A küldöttséget a Bécsben székelő cseh-magyar határkiigazító bizottsághoz utasították.”

 

Dobsinai híradás:

A dobsinai bulénerek városuk felgyújtásával fenyegetőznek, ha nem csatolják őket Magyarországhoz.

 

A Pesti Hírlap közli a Magyar Távirati Iroda jelentését 1939 március 17-én:

„…a vallás és közoktatásügyi miniszter csütörtökön fogadta Pilisvörösvár, Solymár, Pilisborosjenő, Pesthidegkút, Piliscsaba, Pilisszentivány és a pilisvörösvári választókerület többi közönségének német polgárainak küldöttségét, amelyet a kerület országgyűlési képviselője vezetett. A küldöttség a minisztertől a bevezetett vegyes tannyelvű iskola megszüntetését és ehelyett a német nyelvoktatással bővített magyar nyelvű iskolatípus bevezetését kérte…”

 

„…Bota, faluszlatinai bíró román nyelvű, de izzó magyar érzésű beszédben köszöntötte a magyar honvédséget. Ezek a román nyelvű falvak a cseh megszállás ideje alatt is a magyar lakossággal tartottak és a magyar pártokra adták le szavazataikat. Román nemzeti ruhában vett részt az ünnepségen Ona Péter középapsai lakos is, aki húsz évvel azelőtt a cseh megszálláskor teste köré csavarva mentette át a román területen keresztül Magyarországra a híres eredeti középapsai Rákóczi-Zászlót.” (P. H. 1939. III. 21.)

 

Két kép a tirpátok földjéről:

Nyíregyházavidéki tót tanyabokrok. Az egyikben iskolát építenek, magyar iskolát, egyéb eszükbe sem jutna. Pénz nincs rá, maguk fuvaroznak, maguk malteroznak. Tanítót is kerítenek, de maguknak kell eltartani. A tanyabíró első-házában lakik. Földe padló, tornyos ágy. Naponként más-más gazda látja vendégül asztalánál.

 

Egy másik tanyabokor iskolája. Furcsa térkép a falon. Megnézzük közelebbről. Magyarország térképe, a falra festve. Az igyekvő tanító keze munkája. — Magyar iskola tót vidéken, ahol hiányoztak a fillérek Magyarország térképére! S a gyermekek harsány magyar beszédétől, verseitől, énekétől zeng az iskola, harsog a határ. Ehhez a térképhez, mint egy nemzeti ereklyéhez, az iskolához, mint egy nemzeti kegyhelyhez kellene járulnunk.

 

Ezek mutatják, mily felmérhetetlen lehetőségek, feladatok és elkötelezettségek előtt áll a magyar kultúrpolitika, amik egyszer s mint nemzeti kultúrmunkánk egyenes irányvonalát és határozott célkitűzését is elénk szabják. Elszánt céltudatossággal szállva szembe a fajelmélet nemzetbomlasztó képzeletvilágával, magyar nemzeti kultúránk fegyvereinek egységes frontjával kell felvennünk azt a küzdelmet, mely a Kárpáti Medence minden fajú és nyelvű néprétegében öntudatosítja a nemzeti összetartozásnak azt az elnyomhatatlan érzelmét és letörölhetetlen lelki veretét, amely évszázadok nemzedékeinek szent öröksége. A földrajzi és gazdasági egymásrautaltság ténye csak a nemzeti művelődés és műveltség kohójában izzik tudatos szellemi és nemzeti egységfronttá a szentistváni állameszményben, amely a német fajelmélet szöges ellentéte. Ezért a zsidóság nálunk se faji egység, hanem egyszerűen oly népréteg, amely ebből a nemzeti egységfrontból kiesett, helyesebben, soha bele sem tagolódott.

Ezért kell határozottan hangsúlyoznunk, hogy ha valahol, úgy nálunk van arra szükség, hogy a „kultúra” „politikummá” váljék s az ország kultúrálisi irányítása nemzeti kultúrpolitikává, mely bár békés, de tervszerűen összefogott eszközökkel biztos léptekkel haladjon a biztos célkitűzés felé, az összefogó magyar népies és szociális kultúrmunka terén. Egyszer s mindenkorra félre a latolgatás, a bizonytalankodás, a megalkuvás kifogásaival. Ez a szent együvétartozás-érzet bent izzik s itt is-ott is, ki is tör már Nagymagyarországunk legkülönbözőbb fajú, vagy nyelvű néprétegeiből is, ezt tehát csak tulajdonképpen öntudatosítani, izmosítani és irányítani kell. Nem kifogás tehát, hogy ezt nem lehet erőszakolni, mert egyszerűen nem kell erőszakolni. Nem kifogás, hogy elnyomják még megszállott területi magyarjainkat, sőt így tudják meg, hogy mi ott mindig csak magyarokat ismerünk, akik előbb-utóbb mind hazatérnek. Nem kifogás, hogy egyéb külpolitikai érdekeinket veszélyeztetjük, sőt szellemi egységfrontunk határozottságában csak így talál méltó ellenfélre minden külföldi érdekeltségű állam s csak így érti meg, hogy itt lelki és szellemi egységfront alakult ki egy évezred folyamán, amely felül van mindennemű faji érdekközösségen. És ennek, de csakis ennek a törekvésnek a jegyében valósíthatja meg nemzetünk minden külföldi gáncsoskodás nélkül öntudatos igazságérzettel azt a törekvését, hogy Magyarországot valójában a magyarok hazájává tegye. Ez a nemzeti kultúrharcunk lényege és értéke szerint mindenképpen felér hadikészülődéseinkkel. Mert jaj annak a harci élnek, ami mögött nem dobbannak össze a szívek.

Magyar nyelv, magyar név, magyar iskola, magyar sajtó és propaganda, magyar műveltség szertehulló értékek ma a magyar rónán. Már-már összehajtanak, de még bizonytalanul zeng a trombita.

Hogy harsányan, bizonyosan zengjen,
íródott e könyv, némi okulásul.”

(Visited 66 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Rezessy Zoltán: A Harmadik Birodalom kultúrképe” értékelése elsőként

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Érdekelhetnek még…

  • Kibédi Varga Sándor: A nemzetiszocialista Németország

    100 Ft
    Kosárba rakom
  • Bencsik Béla: A német nemzeti szocializmus filozófiája

    100 Ft
    Kosárba rakom
  • Anka János: Északi fény

    Anka János: Északi fény

    450 Ft
    Kosárba rakom
  • Dr. Molnár Ákos: A hitleri árjatörvények teljes szövege és magyarázata

    200 Ft
    Kosárba rakom
  • Soós Tihamér: Nemzetiszocialista nevelés a III. Birodalomban

    400 Ft
    Kosárba rakom