Leírás
„Előszó
Vörös uralom, proletárdiktatúra, terroralakulatok, Lenin-fiúk! Alig telt el fél év, már is mint a rossz álmot, elfelejtett benneteket az az osztály, amelynek vagyonát, jólétét és megélhetését elvettétek, minden napját, sőt óráját megkeserítettétek, s ha a terrornak nem engedve, ellenetek szóllani mert köztük valaki, annak egyenesen a vérére pályáztatok.
De nem felejtett el benneteket az az osztály, amelynek a kommün hamis bőségszarujából előkerült, másoktól elrabolt tárgyaknak a kiosztásával s a hamis 200 koronásoknak közprédára bocsájtásával eddig soha nem képzelt jólétet biztosítottatok, továbbá soha nem várt hatalmat adtatok a kezébe, beleültetve őket magas közhivatalokba, kötelességtudás, hozzáértés és szív nélkül, persze nem azért, hogy vele éljenek, hanem azért, hogy vele visszaéljenek.
Ezek, a fényes múltat titkon visszasírók, legendás körbe és glóriába burkolják a hatalom gyilkos eszközeinek, a terrorfiúknak emlékét, erre vall egy borközi állapotban szíve keservét kiöntő „ifjú elvtársnak” legközelebb tárgyalandó bűnügye, amelynek adatai szerint ő azért nevezte ki gyilkosoknak a bíróság tagjait, s azért fenyegette őket válogatott kínzások mellett való megöléssel, mert halálra ítélték „a nemzetnek 14 vértanúját”, Cserny Józsefet és terrorista társait.
Ezt a szentségtörést, ezt az őrület diktálta téveszmét ki kell gyomlálni a szívekből –, az a célja a jelen füzetnek, hogy a leghitelesebb adatok, valamint a bírói ítélet és megokolása közzétételével levegye a hályogot a tévelygők szeméről s reámutasson arra, hogy „a nemzetnek 14 vértanúi” vért szomjazó fenevadak, közártalmú gonosztevők, közönséges gyilkosok voltak, nem pedig a népdalok hősei, avagy az eszmének dicsfényű mártírjai, így százszorosan reászolgáltak megérdemlett végzetükre.
Ha a füzet ezt a célt csak némi részben is elősegíti, akkor ennek a kiadása nem volt felesleges.
Budapest, 1920. február hó.
A szerző”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.