Tower Vilmos: Vigasztaló gondolatok betegek és szenvedők számára, az év minden napjára

601 Ft

Szerző: Tower Vilmos
Cím: Vigasztaló gondolatok betegek és szenvedők számára, az év minden napjára
Kiadás éve: 1944.
Kiadás helye: Budapest
Oldalszám: 126
Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel
  • ePub

Tartalom:

 

Leírás

“„Írd szavaimat szívedbe és gondosan foglalkozzál velük, mert a megpróbáltatás idején nagy szükség lesz rájuk.”

Kempis: Krisztus követése, III. 3.

 

Szenvedéssel születünk és távozunk e siralom völgyéből. És e kettő között mennyi és milyen sokfajta a szenvedés. Csak kapásból néhány példa:

A százráncú betegség s súlyos, szúró, metsző, maró, hasogató, lüktető, égető fájdalom és kín, a haldoklás gyötrelme és borzalma. Az idegbaj. A műtétre kerülés. Magunknak vagy hozzátartozóinknak lassú fonnyadása és sorvadása. Gyógyíthatatlan nyavalya. Vakság, süketség, bénaság, végtag-elvesztés.

Mindenféle csapás, balsiker, kár, rossz termés, vagyonvesztés vagy más, váratlanul elénk toppanó, meghökkentő, elzsibbasztó, kellemetlen esemény, nyomor, nélkülözés, lakáshiány, hajléktalanság, munkanélküliség vagy munkaképtelenség, vízáradás…

Fenevad ember kegyetlensége, ördögi bosszantása, összeférhetetlen szobatárs vagy szomszéd. Boldogtalan házasság, magára maradt özvegység; válás érzése attól, akit nagyon, mérhetetlenül szeretünk, haláleset.

És nemcsak az a tűz rombol, amely fát gyújt, rőzsét perzsel és épületet hamvaszt, hanem talán még jobban az, amely a szívet égeti: a sok lelki szenvedés, belső nyugtalanság, tengernyi bú, rossz bánásmód, félelem, rémület, heves és állandó kísértés, züllesztő szenvedély, igazságtalanság, meg nem érdemelt támadás, rágalom, mellőzés, egy jóbarátban vagy rokonban való csalódás, reménytelen, nem viszonzott vagy visszautasított szerelem.

Mellőzés, elhagyatottság, kínos kételyek, tépelődések, aggályosság, meghasonlás, kétségbeesés, öngyilkosságra való hajlam, megaláztatás, megvettetés, bírói téves ítéletek, családi bajok, rossz gyermekek, menekültek vagy száműzöttek honvágya. Idevág egy-egy háború, amely a szenvedések tengerét zúdítja a világra.

És mint Eötvös megjegyzi: „Kit a sors nagy csapásoktól megkímélt, azt kis bajokkal zaklatja.”

Milyen keserves azután a súlyos szenvedőnek hangulata, nehéz a szíve. Elsötétedik előtte a világ folyása. A legtöbb szenvedő a maga baját tartja legnagyobbnak, szinte elviselhetetlennek. Elhiteti magával, hogy a földön ő a legszerencsétlenebb.

Akárhány szenvedőnek elhomályosul az ítélőképessége, megzavarodik a tisztánlátása; képzelete ijesztő képekkel nyugtalanítja, szédíti, fojtogatja, fárasztja és csüggeszti.

Milyen nehéz az ilyen szenvedőnek lelki sötétségébe a hitnek fényét belevetíteni.

Milyen nehéz ilyenkor elhinni azt, hogy az értelmetlennek látszó, ésszerűtlennek tetsző, megokolhatatlannak tartott és céltalannak mutatkozó baj, kín, szerencsétlenség mögül égi szeretet, atyai jóság, bölcs gondviselés sugárzik a szenvedő felé és gazdag érdemszerzési alkalom kínálkozik számára!

Bizony ilyen esetekben semmiképp sem elég egyszeri vagy csupán néhány vigasztaló szó vagy betű.

Orvos a testi orvosságot napi vagy még többszöri használatra rendeli, mert másképp nincs foganatja és hatása. Hasonlóképp szorul a szenvedőnek lelke legalábbis naponta egy-egy feléje sugárzó, gyógyító, enyhítő, vigasztaló, bátorító, felemelő, megnyugtató, hitet erősítő, reményt fokozó, türelmet gyarapító, bizalmat fakasztó gondolatra. Mert az ellenhatás is állandó, erős és szünet nélküli. No meg az ördög sem alszik.

Viszont a nagybeteg és a súlyosan szenvedő rendesen ideges, türelmetlen, gondolkozási képessége meggyengült, hamar elfárad és kimerül. Ezért nem bír el hosszabb lélegzetű vigasztalást, elmélkedést, oktatást vagy magyarázatot.

Ezzel számolva, e könyv az év minden napjára, tehát állandó, folyton ismétlődő, mégis rövid, de tartalmasságra törekvő, változatos és lehetőleg minden szenvedésfajtára alkalmazható vigaszt, erősítést és biztatást akar nyújtani a szenvedőnek.

Ne ijesszen meg senkit az a körülmény, hogy könyvünk egész évre való gondolatokat közöl. Ez természetesen nem annyit jelent, hogy akár a szerző, akár e könyv ajándékozója, kölcsönzője vagy átnyújtója az olvasó betegségének vagy szenvedésének egy évi tartamára számít.

Az év minden napjára való beosztás csupán meg akarja kímélni a szenvedőt még attól a kis munkától is, hogy az itt közölt gondolatokból melyiket válassza is ki.

A könyv a nap keltének jelzésével önmagától mutatja, hogy a szenvedő melyik gondolatot használja fel javára és vigaszára.”

(Visited 94 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Tower Vilmos: Vigasztaló gondolatok betegek és szenvedők számára, az év minden napjára” értékelése elsőként

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Érdekelhetnek még…