Dr. Sipos István: Katholikus autonómia

200 Ft

Szerző: Dr. Sipos István
Cím: Katholikus autonómia
Sorozatcím: Szebb Jövő – 3. szám
Kiadás éve: 1919.
Kiadás helye: Pécs
Oldalszám: 24
Fájlok:

  • PDF – képes, OCR-es karakterfelismeréssel

Tartalom:

Mi az autonómia?
Az autonómia lényege.
Az autonómia szervezete.
Egyházi vagyon.
Párbér.
Egyéb feladatok.
Mit várunk az autonómiától?

Leírás

„Mi az az autonómia?

Ez a görög szó: autonómia annyit jelent, mint önkormányzat, önrendelkezési jog.

Katholikus autonómia tehát annyi, mint a kath. egyház önkormányzata, önrendelkezési joga.

Hát eddig nem maga kormányozta magát a kath. egyház? Hiszen voltak püspökei, akik az egyház-kormányzatot végezték; plébánosai, akik a felsőbb hatóságok rendeletéit végrehajtották; volt egyházi adó, melyet beszedtek; a szentségek kiszolgáltatásába, az istentisztelet tartásába senki sem szólt bele, szóval maga kormányozta magát az egyház. Minek tehát az autonómia?

Való igaz, hogy az egyház belső ügyeiben szabadon rendelkezett azelőtt is és rendelkezik ma is. De csak általánosságban, Mert nem minden belső egyházi ügyre vonatkozólag volt szabad keze. Annál kevésbé van meg a szabad önrendelkezési joga a külső egyházi viszonyokat illetőleg.

Eddig ugyanis a magyar állam és a magyar törvényhozás intézkedett sok olyan ügyben, melyben intézkedni tulajdonképpen az egyházra és annak híveire tartozott volna. Az állam pedig azért jutott ezen intézkedési joghoz, mert régebben kalholikus volt, a kath. vallás államvallás volt, egyház és állam a legbensőbben összeforrt, érdekeik azonosak voltak, ennek következtében az országgyűlés úgy szerepelt,  mint a kath. egyház érdekképviselete, az állam mint az egyház védelmezője, a király mint az egyház főkegyura.

A protestánsok, éppen mert katholikus volt az állam, igyekeztek szabad és független önrendelkezési jogot szerezni, melynek alapján önállóan intézhetik egyházi, vagyoni és iskolai ügyeiket. Igyekeztek szervezkedni, hogy vallásukat védelmezzék s érdekeit előmozdítsák, ami nagy érdeklődést és ragaszkodást fejtett ki náluk egyházi ügyeik iránt s buzgó egyházi tevékenységre sorakoztatta a világi protestánsokat.

A katholikusoknál ez nem mutatkozott szükségesnek, hiszen védelmezte őket az állam; amit tenni kellett, megtette helyettük az állam; az egyházi háztartásról gondoskodott az állam; vagyonukat, iskoláikat kezelte az állam; a főkegyúri jog alapján és a főkegyúri jogból levezetett nagy terjedelmű jogok alapján az egyházi ügyek nagy területéről gondoskodott az állam.

Volt ennek a helyzetnek előnyös oldala is, habár már régebben is az állam védelme nem egyszer valóságos gyámkodássá lett. De még több volt a hátrányos oldala, mert eltekintve az említett gyámkodástól, elszoktatta a katholikusokat az egyházi ügyek iránt való érdeklődéstől. A világi ember nem érezte a szükségét annak, hogy az egyházi ügyekben tevékenyen közreműködjék; nem érezte kötelezettségeit az egyházzal szemben és nem volt áthatva a szervezettség jelentőségének a tudatától.

Főképpen akkor tűntek elő e bajok, amikor 1848-ban a magyar állam megszűnt kath. állam lenni. Attól fogva a törvényhozás már nem volt többé katholikus érdekképviseletnek tekinthető, nem tekintette hivatásának a kath. érdekek védelmét és előmozdítását. Viszont nem is volt többé helyén való, hogy az állam végezze azokat a teendőket, amelyek tulajdonképpen a hívekre tartoznak. Igen, de ki töltse be azt a szerepet, melyet eddig az állam és a törvényhozás töltött be? Ki adja meg azt a védelmet és támogatást, melyre az egyháznak áldásos működése kifejtéséhez szüksége van? Ki gondoskodjék anyagi szükségleteiről?

1848 után tehát egyszerre úgy alakult a helyzet az egyházra nézve, hogy minden támasz nélkül maradt. Az állam visszavonult mellőle, más meg nem volt hirtelen, akire támaszkodhatott volna. Azaz, hogy lett volna, t. i. a hívek nagy tömege, de azok nem voltak szervezve, nem voltak az egyházi tevékenységre ránevelődve és így hiányzott is részükről a szükséges támogatás.

Így vetődött fel annak a szükségessége, hogy rendez tessék először az egyháznak az államhoz, másodszor az egyháznak a hívekhez való viszonya. Az állam, a most már nem katholikus állam, adja vissza az egyháznak azon ügyek intézését, melyek nem rá tartoznak s a főkegyúri jog gyakorlásában mondjon le a részvételnek ama mérvéről, mely a magyar alkotmány követelményeit túlhaladja. A hívek pedig a változott társadalmi és gazdasági viszonyoknak megfelelően vonassanak be az egyházi ügyek intézésébe s vegyék át azon teendőket, melyeket eddig az állam végzett.”

(Visited 23 times, 1 visits today)

Vélemények

Még nincsenek értékelések.

„Dr. Sipos István: Katholikus autonómia” értékelése elsőként

Érdekelhetnek még…

  • Cathrein Viktor S. J.: Katholikus világnézet

    2 503 Ft
    Kosárba rakom
  • Dr. Schütz Antal: Katholikus hitvédelem

    650 Ft
    Kosárba rakom
  • Trikál József: Új élet a régi romjain

    600 Ft
    Kosárba rakom