Leírás
„Az árják
Kr. e. mintegy tízezer esztendővel a mai Perzsia, Afganisztán és Beludzsisztán területén élt egy nép, amelyet ma árjának — vagy országa Irán nevéről — iráninak nevezünk. E nagy földrészen a lakosság sokezer évig egyhelyben lakott, aminek következtében teljesen a meglevő természeti viszonyokhoz alkalmazkodott. Irán nem alkot sem földrajzi, sem éghajlati egységet, hanem számos — egymástól elkülönülő —, hegységből, lapályból, tóvidékből és lefolyástalan medencéből áll. Ez szükségképpen hozta magával, hogy az egyes vidékek lakói — mivel egymással nehezen érintkezhettek —, nyelvben eltávolodjanak egymástól; vagyis az eredetileg kétségkívül azonos nyelvük számos nyelvjárássá, idővel több külön nyelvvé alakuljon.
Mivel pedig e nagy birodalom legtöbb pontjától az államfő székvárosa messze esett, különösen, a széleken, — mint Jób könyvében olvassuk —, az egyes községek ki voltak téve a szomszéd népek rablótámadásainak, amelyek ellen a megtámadottak csak saját erejükkel védekezhettek, ily módon bizonyos helyi hazafiság (lokálpatriotizmus) fejlődött ki bennük, amelyet még növelt és az államhűség hátrányára túlfejlesztett az a tény, hogy az uralkodók az udvartartás és hadviselés céljából adót vetettek az egész birodalomra anélkül, hogy a polgárság nagy része annak valamely hasznát látta vagy érezte volna.
Az árja nép tehát az apró földrajzi tagozódás és az államhatalom messzesége — sokszor lazasága — következtében már igen korán helységekben és törzsekben szervezkedett. A határvillongások és egyéb érdekellentétek miatt pedig nemcsak az állammal, hanem faj testvéreivel is sokszor hadilábon állt. Ez az állapot rendkívül előmozdította a nép bátorságát, vitézségét és a hadtudomány fejlődését, de ugyanez vérébe oltotta a gyűlöletet, kíméletlenséget és kegyetlenkedést is.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.