Leírás
„Előszó.
Európa számos elintézetlen és vajúdó kérdése között csak egy van olyan, mely kivétel nélkül egyformán érinti az összes államokat. Ez a bolsevizmus kérdése.
A Szovjetország felől fenyegető bolsevizmus veszedelmének elhárítása egyformán érdeke minden nem-bolsevista államnak. S hogyha ezek az államok a bolsevizmus leküzdése mikéntjében ugyanolyan egységesek lettek volna, mint magában a puszta óhajban, hogy ez a veszedelem megszűnjön, — akkor Szovjetoroszország nem tarthatta volna meg 10 éves jubileumát.
A bolsevizmus kérdése az, amely mindaddig míg megoldást nem nyert, — illuzórikussá tesz minden genfi tanácskozást és ez a veszedelem az egyedüli komoly akadálya az általános leszerelésnek is.
Az a – politikai tájékozatlanságra visszavezethető – hit, hogy a szovjet és a többi állam között tartós, békés, normális viszony fejlődhessen ki, naivnak bizonyult a múltban és naivnak bizonyulna a jövőben is. Az a reménykedés pedig hogy Szovjetoroszország mai rendje, mai kormányzási formája rövid idő leforgása alatt magától fog összeomlani, — nem vált valóra. Hogy az elkövetkező évtized be fogja e váltani ezen reménykedést, — az nagyon kétséges. Itt jóslásokba belebocsájtkozni nehéz. Valószínű azonban, hogy akik a szovjet összeomlását egy újabb ellenforradalomtól várják, — csalódni fognak. Hiú ábránd ez, mely csak arra jó, hogy az illúziók tárházát gazdagítsa.
Oroszországban egy ellenforradalomnak még kibontakozása is lehetetlen. Ott a szovjet hívein kívül csak letargiába merült, hitüket és erejüket vesztett embereket lehet találni, kik önerejükből forradalmi akcióba egy emberöltőn keresztül nem kezdhetnek.
Bizonyos — az utóbbi években kiütköző — jelenségek arra engednek következtetni, hogy Szovjetoroszországban egy folyamat indult meg, amely végül is talán minden zökkenés nélkül egy demokratikus köztársasági államformához fog vezetni. Ez inkább valószínűnek látszik, mint a szovjetkormánynak belülről jövő erőszakos megbuktatása.
Van azonban egy másik valószínűség is.
Az angol szénbányászsztrájk, a francia hadseregben szakadatlanul tartó lázítások, a kínai háború, a bécsi forrongás s egyéb bolsevistapropaganda szülte események valószínűleg arra fogják bírni a vezető nagyhatalmakat, hogy a Szovjetoroszország belügyeivel szemben tanúsított szigorúan semleges politikájukat feladják. Ha még néhány éven keresztül tart az az állapot, mint aminővel az elmúlt tíz évben az európai államok Szovjetoroszország készéről megismerkedtek, akkor valószínűleg fel fogják vetni Genfben azt a kérdést, — vajon lehet-e tovább a változásra várni s vajon nem e kényszerül Európa Szovjetoroszországban a rezsimváltozást erőszakkal kikényszeríteni.
Amikor ezen könyvem megírására elhatároztam magam, főleg az a tapasztalat ösztönzött, hogy — ellentétben pl. Németországgal — nálunk hiányzik az a szellemi felkészültség, amelyre a bolsevizmus veszedelmének leküzdésénél okvetlenül szükség lenne. Ma már az oly általános, közhasználatú kitételek: „a kommunisták Leninnel élükön közönséges gyilkosok, rablók, stb. stb.,“ — nem elegendők a nagyon szakavatott kezek által irányított bolseviki propaganda elleni védekezésül. A Szovjetoroszországban történtek azonban éppen elegendő anyagot szolgáltatnak arra, hogy a bolsevizmus ellen küzdők ne kényszerüljenek ilyen nem korszerű fegyvereket használni. A szellemi felkészültség csak akkor lehet tökéletes és munkájában eredményes, ha a bolsevizmus lényegével, továbbá pedig az Oroszországban történtekkel megismerkedtünk.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.