„Íme, megújítok mindeneket!”
Jel. 21, 5.

Voltaképpen fájdalmas dolog, hogy a legtöbb ember nem tudja többé, hogy mi a pünkösd. Ennek az ünnepnek a lelke teljesen idegen lett számára. Még katolikusok közt is akad, aki a karácsonyt valahogy csak érti, a húsvétot is, de a pünkösd tartalma hétpecsétes könyv neki.

Pedig éppen a pünkösd oly titokzatosan gazdag értelmű, oly mindent magába foglaló ünnep, még karácsony és húsvét titkait is, mindent, ami szép e világon: igazságot, erőt, fényt, szeretetet, boldogságot.

Mi hát a pünkösd? Röviden így mondhatnám: a karácsony és húsvét betetőzése. A karácsony s húsvét adományainak összegezése, voltaképpen megszerzése, birtokunkba juttatása. Pünkösd nélkül a karácsony és húsvét merő világtörténelmi dátumok volnának, nagyszerű, de tőlünk távol álló események emléknapja. A pünkösd teszi, hogy a megtestesülés és megváltás hozománya a mienk legyen, hogy gyümölcse ránk is alkalmaztassák, hogy a Szentlélek kegyelme által egyenként és egyénenként is megszerezzük a megváltás kincseit. Bangha Béla: Pünkösd részletei…

Megkeresztelkedett zsidók, mint Kolumbus matrózai, Izabella tanácsadói — Zsidó Torres és a dohányüzlet — Az üzlet miatt kellett megbuknia a felfedezőnek

I.

Hat és fél évszázaddal ezelőtt Marco Polo színes kínai és indiai elbeszéléseiért izgult a világ. Valahol Genovában egy Kolumbus Kristóf nevű ember kiszámította, hogy a gömbalakú Föld másik oldalán van a kincses Zipangu s hogy oda a marcopoloi vargabetűk nélkül is eljuthat, ha átszeli az ismeretlen Óceánt. Mivel Itáliában bolondnak tartották, áttelepedett Spanyolhonba, ahol éppen nagy ügyek voltak folyamatban: a spanyol nép akkor igyekezett lerázni a zsidó igát. Aki zsidót agyon nem vert, annak menekülnie kellett. Vagy ha tehette, sürgősen keresztelkednie kellett. A csalásnak a spanyolok beugrottak s elnevezték a cipőben keresztelkedett zsidókat marranusoknak (titkos zsidóknak). Nem Kolumbus, hanem a zsidó Torres lépett elsőnek Amerika földjére? részletei…

Ez a nap nem süllyedhet el a tegnapok között!

Huszonöt év pergett le az örökkévalóság homokóráján, hogy a második világháború talmudista koalíciója: a nyugati liberál-kapitalizmus által finanszírozott marxista bolsevizmus kioltotta Benito Mussolininek életét és a Dongo község határában eldördült sortűz egyszermind pontot tett egy dicsőséges korszak után, amelyben a Szép, a Jó és az Igaz eszményei egyengették az Új Európa felé vezető utat.

Ki volt Benito Mussolini az olasz nép számára, aki kirántotta nemzetét a bolsevizmus hínárjából, felelevenítette a klasszikus Róma dicsőségét és megteremtette a világ legelső hivatásrendi államát?

Ki volt Benito Mussolini a magyarok számára, aki nemcsak élő szóval szállt síkra a Hazánkat megcsonkított trianoni igazságtalanság ellen, de erélyes diplomáciai munkája lehetővé tette, hogy az 1920-ban elorzott országrészeink egyrésze ismét magyar legyen? Nimrod Attila: 1945. április 28. részletei…

Buda elestének évfordulóján emlékezzünk meg a Keleti Front legendás hírű önkéntes alakulatáról, a spanyol Kék Hadosztályról.

Első hallásra talán furcsán hangzik, hogy a Kék Hadosztály felállítása részben összefügg a portugál parasztgyerekek fatimai víziójával, és az ezzel kapcsolatos próféciával.

A jezsuita DeCaire leírása szerint azon a napon bizonyos elváltozás ment végbe Fatima környékén a Nap „magatartásában”. Elhalványult, majd újra fölragyogott és egy kör mentén kerékként forgott körbe s közben a szivárvány színes sugaraival ragyogta be az eget. Aztán cikk-cakk alakban közeledni látszott a Földhöz, a bámuló nézőkhöz s végül visszament eredeti helyére. Ezt követően az egyik parasztlányka, Lucia hosszan „elbeszélgetett a Szűzzel”, aki kijelentette, hogy már nem sokáig bírja visszatartani Fiának a világra haraggal lesújtó karját, továbbá pedig átadott neki három próféciát, illetve titkot. Vízöntő: A Kék Hadosztály részletei…

A baloldal és az érdekelt zsidóság igyekszik úgy feltüntetni a Hungarizmust, mintha az nem volna más, mint egyszerű antiszemitizmus. Ez azonban éppen olyan ferde állítás, mint minden más, amit a Hungarizmus ellenségei a világba szétkürtölnek. A mi első és legfontosabb célunk a nemzeti béke helyreállítása s ezt nekünk mindenhol és minden alkalommal hangsúlyoznunk kell.

A magyarság karddal hódította meg a Kárpát-Duna medencét s mintha végzetünkbe vált volna, hogy a fegyver azóta se kerüljön ki a kezünkből. Egy évezreden keresztül a magyarság állandóan vérzett, fogyott; pusztult, érthető tehát, hogy saját népi tömegeivel nem tudta betölteni a Duna-medencét egészen a Kárpátok gerincéig. Idegen népek: románok, németek, rutének, szerbek jöttek az országba, letelepedtek s otthonra találtak. A mohácsi vésszel évszázadokra beteljesedett a magyarság sorsa, mert saját maga és a Kárpát-Duna medence fölött elvesztette az irányítást. Harcolnia kellett a külső ellenség és saját uralkodója, ellen, hogy szabadságát biztosíthassa. A napóleoni időkben fellángoló népi öntudat kapóra jött a Habsburgoknak, hogy ezt felhasználva a Kárpát-medence nemzetiségeit a magyarság ellen uszítsák. H. K.: A hungarizmus hivatása a múltban és jelenben részletei…

1. Az ateizmus krédója.

A szabadkőművességről mindenki tudja, hogy gazdasági és politikai uralomra törekvő érdekszövetkezet, amely a kereszténységben s főleg a katolicizmusban éppen azért látja született ellenfelét, mert ez az erkölcsi elv megtestesülése az önérdek mindent legázoló törtetésével szemben. Minthogy azonban a szabadkőműves taktikának legfőbb fogása, hogy tolvajnyelvet használ és sohasem vallja be sem mivoltát, sem igazi célját, sem világnézeti krédóját, a közönség tág köreiben rengeteg hamis felfogás terjedt el felőle.

A szabadkőművesek napilapja most segítségünkre jön, s néhány röpke szóval megpróbálja körvonalazni az ateisták vallási krédóját. A buddhizmus és a katolicizmus külső életének párhuzamairól beszél a Világ c. radikális napilap s miután e téren igazat és mesét, hüszteront, proteront szerencsésen összehord, azzal végzi, hogy elvégre mellékes, igaz-e, amit pl. a kereszténység tanít; fő a hit s a hit tanok nélkül is megáll, mint a tölgyfa repkény nélkül.

Igazán nem volna értelme, hogy egy tudományos folyóirat, a Világ, „tudományos” expektorációival foglalkozzék. Mégis, hogy a móddal megismerkedjünk, ahogy ez a szélhámos társaság a tudományosság tógájában komolykodni próbál s mert ama ritka esetek egyikével állunk szemközt, amikor a szabadkőművesek megmondják, hogy mit akarnak és tanítanak, szóvá tesszük a Világtudományoskodó szerkesztői üzenetét, amelyben a buddhizmus és a katolicizmus érdekes fejezetéhez rakja le a saját kis glosszáit. Bangha Béla: A buddhizmus és a katolicizmus részletei…

Rózsa Ignác dr. a „Magyar Hírlap” egyik tavalyi (1932. márc. 19.) számában, amely nem régiben véletlenül került kezeim közé, azt állítja, hogy Erdély keresztény őslakói zsidók voltak, mely állítás képtelenségét szándékszom az alábbiakban kimutatni.

Az említett cikk Indig Ottó színdarabjával kapcsolatban a torockói menyasszony származásáról mond el egyet-mást s fejtegetéseiben végül oda lyukad ki, hogy „Magyarország területén (vagyis Erdélyben) az első keresztények Pál apostol térítései folytán zsidók voltak, tehát őslakosok, az évszázadokkal később jelentkező hunokkal és közel 900 esztendővel később letelepedett hódító magyarokkal szemben.”

Ebben a legújabb szellemtörténeti átértékelésben a cikkíró Székely Sándornak „Az unitárius vallás története” c. munkájára támaszkodik, amely több, mint 90 évvel azelőtt (1839) Kolozsvárott Stein János kiadásában jelent meg. A cikkíró szerint Székely Sándor az erdélyi unitáriusok őseinek azokat a zsidókat tartja, akik Jeruzsálem elpusztítása után a gyűlölt római iga alól olyan tartományokba menekültek, amelyek még nem voltak Róma uralma alatt. Bartha József: Zsidók voltak-e Erdély keresztény őslakói? részletei…

Valaki azt kérdezi tőlünk, hogyan tudjuk, hogy amit ma Szentírásnak és nevezetesen Újszövetségnek nevezünk, főleg az evangéliumok, csakugyan ugyanazon szöveget képviselik-e, amit állítólag az apostolok leírtak? Hiszen csaknem 2000 év telt el azóta, hogy Krisztus és apostolai éltek s az eredeti szövegek kéziratai csak nem maradtak ránk? Ki tudja, mi volt a sorsuk s ki tudja megállapítani, hogy az eredeti evangéliumok nem voltak-e egészen más tartalmúak, mint amit ma az Egyház az ő hivatalos Vulgátájában a hívekkel olvastat?

Mit felelünk e kérdésre?

Mindenelőtt nagyon örülünk, hogy feltették ezt a kérdést, amely a maga szövegezésében is meglepő bizonysága annak, milyen nagy a tájékozatlanság még a műveltebb világi közönség körében is a kereszténység történeti forrásainak eredetére s érintetlen fennmaradására vonatkozólag. A kérdező — úgylátszik — nem is sejti, hogy az evangéliumok eredetével és sértetlen fennmaradásával külön teológiai szaktudomány, az úgynevezett introductio foglalkozik, a „Bevezetés a szentírástudományba”; egy tudomány, amelynek éppen az a speciális tárgya és feladata, hogy a szentírási könyvek eredetét és fennmaradását tudományosan vizsgálja. Ez a tájékozatlanság sajnálatosan igazolja azt a gyakran hangoztatott észrevételünket, hogy a mai világ mindenhez ért, mindent tanul, mindenben iparkodik jártasságot szerezni, de a vallásra vonatkozó kérdések tudományos ismeretében teljesen alul marad. Pedig ha más okból nem, az általános műveltség szempontjából is érthetetlen és menthetetlen ez a teljes járatlanság a teológia azon elemi kérdéseiben, melyek nemcsak a teológust és a papot, de minden keresztényt, sőt minden művelt embert okvetlenül kell, hogy érdekeljenek. Bangha Béla: Hogyan tudjuk, hogy evangéliumaink azonosak az apostolok által írt evangéliumokkal? részletei…

A római katolikus liturgiában hagyományosan mindenkiért imádkoznak a nagypénteki egyetemes könyörgések keretében a Szenvedéstörténet Szent János-féle olvasatának (Jn 18-19) eléneklése után. A kör belülről indulva egyre tágul egyfajta dinamizmust kifejezve: így tárul ki Jézus szentséges Szíve és nyílik meg az Egyházból kiindulva az egész emberiségre. A könyörgések sorrendje a következő:
1. a katolikus Anyaszentegyházért;
2. a pápáért;
3. a klérusért és az egész szent népért (az összes püspökért, áldozópapért, szerpapért, alszerpapért, gyertyavivőért, ördögűzőért, felolvasóért, kapusért; hitvallókért, szüzekért, özvegyekért és Istennek összes szent népéért);
4. a dicső apostoli királyunkért (a Magyar Szent Korona országaiban, amennyiben a trón betöltött);
5. a hitjelöltekért; Szász Péter: A nagypénteki könyörgés kálváriája részletei…

A napokban jártam Magyaróváron. Ketten ültünk egy vasúti kocsi fülkéjében. Jön a jegyvizsgáló. Útitársam más vonatról szállt át ide, útmegszakítása volt és így valamit rá kellett fizetnie. Semmi vita; semmi hiba. Nagy kegyesen leereszkedik; odanyom egy pénzdarabot a jegyvizsgáló markába. Az a mód, ahogyan ezt tette, nemcsak a jegyvizsgálónak, de nekem is az arcomba szöktette a vért. Miközben barátunk atyai jóindulattal a hangjában felszólítja, a jegyvizsgálót arra; hogy vegyen magának egy szivart. — Igen testvérem egy szivart — az „alkalmazott nyelt egyet, zsebre tette a pénzdarabot és tova akart tűnni. Nem megy ám könnyen, mert az utas „úriember” s nem lehet udvariatlan vele szemben a „MÁV alkalmazott“. Az utas kérdez, kérdez; majd viszontválaszol és ismét kérdez; míg csak meg nem indul a beszélgetés. Utasunk „külpolitikai elgondolásait“ mondja el nagyon oktató hangon és szinte kiköveteli az elismerést a hanghordozásával. Roósz József: A nyárspolgár részletei…

Tisztelt Népbíróság! Az utolsó szó jogán nem óhajtom hosszabb időre lekötni a t. Népbíróság figyelmét és türelmét. Annál inkább nem óhajtom ezt, mert őszintén és objektív feleleteimmel már kellő világításba helyeztem megvádolt szerepemet és azokkal — meggyőződésem szerint — megdöntöttem az ellenem emelt, „háborús bűnösség” és népellenes bűnösségi vádat.

Mindezek dacára mégis szükségesnek látom, hogy röviden reflektáljak az ügyészi védbeszédre és ügyvédem beszédére.

Ügyvédem védbeszédére, hogy köszönetet mondjak ügyvédem buzgó munkájáért, melyet kifejtett a hosszú vádidő alatt ügyem védelmében, jelesen pedig most elhangzott védbeszédért, amellyel újból és hatalmasan szétszedte és megcáfolta az egész ellenem kiadott vádiratot.

Az ügyész úr vádbeszédére pedig szabadjon a következőkben felelnem. Az elhangzott vádbeszédet én is megtapsoltam. Nem cinizmusból, hanem őszintén, mert olyan föltételeket szab a magyar feltámadáshoz, amelyeket én is vallok… sőt, bár ezeket bennem nem látja inkább tőlem tagadja, azokat mégis teljes egészében bírom és élem. Zadravetz István püspöknek az utolsó szó jogán a Népbírósághoz intézett beszéde részletei…

A liberális világ vezetői nagyon értettek ahhoz,  hogy miképpen kell igazi magyar értékeket félremagyarázni, elhallgattatni és ha kell, az élet süllyesztőjében alábuktatni. Így jártak el az első fajvédőkkel szemben is. Ezek a magyar tehetségek még a kezdet kezdetén felismerték a minden felől tornyosuló viharfelhőket és még idejében fel is hívták azokra a közfigyelmet. Főként a növekvő zsidóveszedelemre figyelmeztették a nemzetet. Éppen ezért is kellett eltűnniök annak idején. A liberalizmus nem tűrt meg fajvédőt; közelebbről magyar fajvédőt. Ellenben megtűrte, sőt tenyésztette, emelte, vitte előre a zsidó faj védelmezőit.      Ez ellen foglaltak állást, ez ellen küzdöttek a szó és írás fegyvereivel a magyar fajvédelem úttörői.

De ki tudott felőlük:

Alig néhány éve, hogy emlékükhöz méltó módon, szorgalmas magyar fajvédők felfedték létezésüket, ismertették egy-egy cikk, vagy tanulmány keretében életüket s munkásságokat. Természetesen csak igen szerényen. Nagyobb munka nem jelenhetett meg. Ilyenre a liberális élet nem teremtett kiadót. A talaj sem volt fogékony. A liberális szellem megülte az egész országot. Ez irányította, ez szabta meg a magyarság útját. Soós Tihamér: A magyar fajvédelem úttörői részletei…

Ahol mindennek megvan a maga helye, ott rend van. Ami a rendcsináló rubrikákba — kategóriáknak nevezi a tudós nyelv — bele nem fér, az rendkívüli. Ezért rendkívüli valami az ember a természettel szemben; vele új kategória jelenik meg, a gondolat, a cél, az eszme és eszmény, egyszóval a szellem. Legrendkívülibb az Isten; egyáltalán meghalad minden kategóriát. Természetes tehát, hogy az ember is annál rendkívülibb, minél több van benne Istenből. Istennek legközvetlenebb és leghívebb tükrözése és képviselete az emberek között a kegyelem. A rendkívüli embert tehát elsősorban ott kell keresnünk igazi hazájában, a kegyelmi világban.

Ebben a rendkívüli világban a teológia egy érdekes különböztetést tesz: a gratia és charisma különböztetését. Ez azt jelenti, hogy van rendes rendkívüliség, s ez a közönséges kegyelem; s van — ne ütközzünk meg a szón — rendkívüli rendkívüliség: charisma. Schütz Antal: Prohászka rendkívülisége részletei…

Ma egy éve még itt állott és töretlen szellemi erővel elénk varázsolta jelen helyzetünk diagnózisát és prognózisát. Ma egy éve még egyszer, tizennyolcadízben megjelent nekünk a katolikus nagygyűlések Prohászkája: zsúfolt teremben, mélységes csöndben és ki-kitörő lélekviharban, az elragadtatásnak és eszmeszületésnek, a katolikus önérzet és magáraébredés fogantatásának, a tettrefeszülésnek és talpraállásnak áldott órái voltak azok!

És ma hiába várjuk ide fejedelmi alakját; e falak nem visszhangozzák többé szavának felejthetetlen ércét. De lelkünk gerjedez. Még mindig nem tudjuk kimérni az űrt, mely utána maradt; tétova jár benne elárvult lelkünk; és fájdalmunk első nocturnumának végén kérdezzük: Mi volt nekünk Prohászka; mi lesz nekünk Prohászka? — mert hát nélküle nem akarunk, nem tudunk ellenni.

Mi volt Prohászka? Volt tanár és spirituális Esztergomban; lett püspök Székesfehérvárott. S ez volt ő nekünk, magyar katolikusoknak: tanárunk, spirituálisunk, püspökünk; de mint tanár, mint spirituális és püspök Prohászka volt; és ez elveszíthetetlenül megmarad nekünk. Dr. Schütz Antal: Emlékbeszéd Prohászka Ottokár dr. székesfehérvári püspökről részletei…

Politische Ideen und in der Politik gebräuchliche Begriffe teilen im allgemeinen das Schicksal ihrer Künder und Anhänger: Entweder kommen sie mit ihnen zur Geltung oder sie erleiden mit ihnen eine Niederlage. Wenn sie siegreich sind und ihre ersten Verkünder überleben, wenn sie von neuen Generationen, anderen politischen Richtungen und gesellschaftlichen Schichten übernommen werden, erfahren ihr Inhalt und ihre Bedeutung nicht selten eine Änderung, eine Umgestaltung. Seit dem Sieg der mit der Französischen Revolution anbrechenden Massendemokratie sind die politischen Ideen von vornherein einem schnelleren Abnutzungsprozeß unterworfen. Die Massen denken in erster Linie in Worten und Schlagworten und nicht in Begriffen. Sie neigen dazu, die Ideen und Begriffe zu bloßen Schlagworten zu degradieren; diese ihre Neigung wird von den „demokratischen Führern”, die um ihre Gunst buhlen, noch wirkungsvoll unterstützt. Die letzten eineinhalb Jahrhunderte sind das Zeitalter der schnellen Abnutzung von Ideen, Idealen und moralischen Werten. So viele haben von ihnen Gebrauch gemacht, sich auf sie berufen und sie mißbraucht, daß es gar nicht wundernimmt, wenn sie ihren ursprünglichen Inhalt und Sinn, ihre ursprüngliche Bedeutung und Glaubwürdigkeit verloren haben. Wenngleich diese Erkenntnis enttäuschend und desillusionierend ist, hat sie auch eine tröstliche Seite: der Abnutzungsprozeß geht nämlich nur auf der Oberfläche, auf dem Niveau der Massen und der Schlagworte vor sich. Er berührt aber nicht die inhaltliche Substanz der Ideen. Es kommt auch nicht selten vor, daß die Massen nur die einzelnen Worte und Schlagworte vertauschen: alten Phänomenen geben sie neue Namen, alte Inhalte kleiden sie in neue Ausdrücke, und alte Voreingenommenheit versehen sie mit dem Schild neuer Argumente. Und all das zusammen ergab das unentwirrbare und leidige begriffliche Durcheinander, die ideelle Verwirrung und das ideologische Chaos unserer Epoche. Ö. A.: Nationalismus, Supranationalismus, Konnationalismus részletei…